Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)
Géger László: Kísérletek a szövetkezetek megmentésére Somogyban 1953 második felében
séget teljesítették. Akik tehát nem teljesítették, legfeljebb a kilépés mellett dönthettek, de nem szavazhattak a feloszlás mellett. így a legjobb munkásoknak — akik a szövetkezetet a vállukon vitték — kellett szinte egyhangú szavazata a feloszláshoz, miután a jogszabály minősített többséget kívánt meg. Egyeztetésről, agitációról nem lehetett szó, mert ezzel a kizárás veszélyét vállalta az illető. A tagoknak név szerint nyíltan kellett szavazni, majd a jegyzőkönyvet aláírni. Hz ellentétes volt a szövetkezeti demokrácia követelményével, és a tsz fennmaradása esetén a feloszlás mellett szavazókra hátrányos következménnyel járhatott. így a nyílt szavazás alkalmas volt a tagok döntésének befolyásolására. Ilyen körülmények között csak reménytelen gazdasági helyzetben, általános elkeseredés mellett kerülhetett sor a feloszlásra. A földművelésügyi miniszter a feloszlást — egyéb feltételek fennállása mellett — csak akkor engedélyezte, ha a tsz az őszi betakarítást és az őszi gabonavetést teljesen elvégezte. Ha legalább 10 tag továbbra is közös gazdálkodást folytatott, a közös vagyon megtartása mellett a szövetkezet fennmaradt. Feloszlás engedélyezése esetén a tsz-nek az állammal és állami vállalatokkal szemben fennálló összes tartozása azonnal esedékessé túli, melynek a tagok különvagyona is fedezetéül szolgált. Ugyanakkor ha az elosztható vagyon kevesebb volt, mint amit bevittek, a tagok csak arányos kielégítésre tarthattak számot. Ha viszont a tagok kielégítése után még további közös vagyon (föld, épületek, állatok, felszerelés) maradt fenn, abból a tagok nem részesülhettek, afölött a miniszter rendelkezett. A feloszló tsz-eknél a földek kiadását, a tsz tartozásainak rendezését és a tagokkal való elszámolást,felszámoló bizottság végezte. A bizottság köteles volt a tsz zárszámadását elkészíteni, és a tsz felszámolását végrehajtani. A zárszámadás elkészítésénél a tsz számára engedett kedvezményeket nem lehetett figyelembe venni. A felszámoló bizottságoknak tehát azokba a tsz-ekbe kellett kimenni, amelyek fel akartak oszlani. Bár a jogszabály szerinti feladatuk a feloszlás irányítása volt, a gyakorlatban az együttmaradásra igyekeztek rávenni a parasztokat. A céljuk a szanálás volt, és döntéseiknél az együtt tartás szempontjait vették figyelembe. Feloszlás esetén, ha végül csak a tagok egy része lépett ki, a volt tagok földjének és járandóságának kiadásánál nem a közgyűlés, hanem a bizottság döntött. A kilépők a legrosszabb földeket kapták meg, bár a visszaadott földek relatíve még mindig lehettek jobbak is, mivel a tagosítások során a legjobb földeket vették el. A csurgói járási vb egyik tagja szerint pl. a felszámoló bizottság a zákányi Győzelem Tsz-nél „felületes munkát végzett", illetve a kilépő tagok befolyásolták a bizottságot, mert nem a legjobb minőségű földeket tartották vissza a megmaradt tagok számára. 115 Amelyik tsz-t sikerült egybentartani, oda elszámoltató bizottság ment ki elvben a zárszámadás elkészítésére —, a gyakorlatban a tsz megerősítésére. IIa egy tsz az együttmaradás mellett döntött, az elszámolást maguknak kellett végrahajtani. A járási tanács mégis kiküldte az elszámoltató bizottságot. Ilyen esetben a bizottság feladata az volt, hogy „a munkafegyelem-lazítókat és lázítókat a tagság hozzájárulásával kizárják a csoportból". 110 Nem lehetett megkerülni azt a jogszabályt, mely szerint tagot csak a közgyűlés zárhatott ki. A felszámoló bizottság — kivételes jogosultságai birtokában — gyakran eredményesen munkálkodott a tsz megmentésén. A csurgói járásban 23 tsz-ben 190 család vonta vissza írásbeli nyilatkozatát. Együttmaradt pl. a csurgói Kossuth Tsz 47 taggal, sőt az iharosberényi Kossuth Tsz tagsága már a felszámolás után döntött úgy, hogy mégis együtt marad, és közösen kezdték el az őszi vetést. 11 Csurgónagymarton
