Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Géger László: Kísérletek a szövetkezetek megmentésére Somogyban 1953 második felében

kötelezettségen felül megmaradó széna 35 %-át lehetett csak szétosztani, de semmi esetre sem a rétet. Ezen túl szétosztásra került termény, állat és más ingó vagyon is, ezért a járási vb külön határozatban szólította fel a tagságot: a közös vagyont 6 napon belül vigyék vissza. A nagyatádi járás jegyzőkönyveiben maradt nyoma annak is, hogy a tsz-tagok a közös gazdaság helyett a háztájiban dolgoztak. A járási vb utasította a községi tanácsot, hogy minden földet, amely a megengedett háztáji gazdaságon felül van, mint csoporttulajdont kell kezelni, és a tagoknak be kell adni a csoport vagyonába.

49 Összegezve az elmondottakat, 1953 októberében — közvetlenül a gazdasági év végén — a somogyi tsz-ek soha nem látott nehéz helyzetbe kerültek annak ellenére, hogy a terméseredmények lényegesen jobbak voltak az elmúlt évinél. Aggasztó volt a helyzet az állattenyésztés területén. Behozhatatlan volt a lemaradás a vetésben, nem volt télire takarmány, a termés nagy részét elvitte a beszolgáltatás, és a zárszámadások jelentős része veszteséggel zárult. A tanácsok és az érintett két minisztérium (Begyűjtési, Földművelésügyi Minisztérium) eszközei nem sokat változtak, az egy főre eső termelés és fogyasztás lényegesen az egyéni gazdáké alatt maradt. Ebben a helyzetben kellett megakadályozni az államigazgatási szerveknek a tömeges kilépést, a tömeges feloszlást, de egyáltalán a szövetkezeti hálózat fenntartása is — lényeges számszerű csökkenés mellett — kétségesnek látszott. ///. KÍSÉRLETEK A SZÖVETKEZET MEGTARTÁSÁRA A tömeges kilépési és feloszlási szándékok bejelentése okozta sokk után, júliusban kezdett magához térni a vezetés, és augusztusban nagyarányú ellenpropaganda és szervező tevékenység bontakozott ki. Nyilvánvaló volt, hogy a tsz-ek megerősítésére magas szintű jobszabály kell, mégpedig a lehető leggyorsabban. Augusztusban meg is indult a jogszabály-előkészítés, eközben a tsz-ek megszilárdítását a tanácsok legfontosabb feladatává tették. A jogszabály minisztertanácsi határozat formájában jelent meg szeptember 19-én ( 1.053/1953-/IX. 19-/M.T. sz. hat.).

50 Középpontjában a tsz-tagok jövedelmének növelése, hiteltartozások elengedése és további hitelek nyújtása állott. Nagy Imre már Dobi István kormányában a mezőgazdaság hathatós anyagi támogatása mellett szállt síkra. A jogszabály 380 millió forint azonnali segélyt utalt ki a tsz-ek támogatására részben hitel, részben tartozáselengedés formájában. A határozat elengedte a tsz-eknek nyújtott, 1953dian esedékes összes rövid lejáratú hitelek visszafizetését, ha a szövetkezet a következő évben is együtt maradt. Ezzel szemben a kilépő tagok az elengedett hitel rájuk eső arányos részét is kötelesek voltak visszafizetni. A különösen rossz anyagi helyzetben lévő tsz-ek részére 100 millió forint középlejáratú hitelként igénybe vehető összeget különítettek el. A bevitt állatok és felszerelés kifizetésére 50 millió forint közéjolejáratú hitelt kaptak a tsz-ek. Augusztus közéjéétől minden tanácsülésen elhangzott, hogy a tsz-ek megerősítése súlyponti kérdés. A tsz-ek együtt tartása szempontjából két körülmény volt különösen veszélyes: ha maga a tsz-elnök akarta a feloszlást, vagy ha szervezkedés bontakozott ki a feloszlás vagy a tömeges kilépés érdekében. Az utóbbira a megyében számos példa akadt, de a feloszlást támogató tsz-elnökök különösen nagy számban léptek fel. Sok helyen a j^árttitkárok is részt vettek a közös gazdaságok feloszlatásában."'

1 Másutt a tsz-elnök állt a feloszlatás megszervezésének élére