Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Sárkány Eszter: Színházi kultúra a századfordulón Kaposváron

városoknak színház építésére adtak. Az áhított függetlenséget a kőszínház fölépítése sem hozta meg, mert az új épület a magas fenntartási költségek és kamatterhek miatt csak szubvencióval működhetett. A pénzhez jutás feltétele pedig az első kőszínházas szezonban az volt, hogy „a város polgármestere játszási engedélyt csakis a kultuszminiszter által kijelölt pozsonyi színigazgatónak ad."

30 Kik, mii és hogyan játszottak? Somogyi Károly említésre méltó érdeme, hogy társulatában nevelkedtek olyanok, akik később — a fővárosi színházak egyre jobban érvényesülő szívó hatása miatt — Pestre kerültek, de akik régi kötődésük folytán visszatértek vendégszereplésre Kaposvárra. Az 1898—99-es sikeres küldöldi turnéról hazatérő kaposvári születésű Révi Auréliát lelkesen ünnepelte szülővárosa a Cigánybáró, a Bőregér és a Parasztbecsület előadásain 30 a A Kaposvári Jótékony Nőegylet meghívására érkező Jászai Mari zsúfolt ház előtt játszott az arénában 1899-ben. Blaha Lujza 190^ pünkösdjén másodszor érkezett többnapos vendégszereplésre és a Piros bugyelláris, Menyecskék, Tündérlak Magyarhonban, Kuruc furfang, Náni című darabokban lépett föl. A pályaudvaron lelkes tömeg, a Berzsenyi Társaság, a Kaposvári Ifjúság képviselői, a színtársulat küldöttsége, a helyettes polgármester fogadták. Ezután uradalmi négyesfogat vitte szállására a művésznőt, aki búcsúzáskor Kaposvár ezüstkoszorújának átvétele után elismerően nyilatkozott a városról. A századelőn — elhomályosítva a népszínműves Blaha Lujzát — új (operett)csillagok tűntek föl, akik közül többen hamar eljutottak Kaposvárra. Láthatta a közönség Csillag Terézt és Márkus Emíliát (Hoffmann meséi, Angot asszony lánya), Pálmay Ilkát (Nebántsvirág, Szép Heléna, Pillangókisasszony) és Küry Klárát. 1905-ben Újházy Edét fogadták lelkesen (János Vitéz, Cigánybáró, Nebántsvirág). A század első éveibe berobbanó, új típust jelentő, szikrázó Fedák Sári már 1903- július 9-én eljött kaposvári vendégjátékra Sziklay Kornéllal együtt. A szezon műsorán ekkor többek között a Bob herceg, az Ember tragédiája, a Lear király, a Corneville-i harangok, az Éjjeli menedékhely, a Kaméliás hölgy', a Bajusz, az Hernani stb. szerepelt. Fedák Sári fergeteges sikert aratott: a fiatalok a lovakat kifogva, kézzel húzták kocsiját az Erzsébet szállóba, amely előtt virágcsokrok százaival várta a tomboló közönség.

31 Főleg a párizsi bulvárszínházak jellemzője volt, hogy a színpad ura a sztár lett. Önkényes túltengése a darabnak általában nem használt, egyéni vonzóereje viszont mindig biztosította a kasszasikert. Teljhatalmú rendezőről, aki együttes stílusra törekedve közös mederbe terelte volna az egyéni kezdeményezéseket, még alig beszél a korabeli színikritika. A Somogy vármegye munkatársa ugyan már minősítette ezt a tevékenységet is, amikor bírálta a színészválasztást, amivel „a rendező nagyban hozzájárult..., hpgy a darab értéktelenebbnek lássék, mint aminő tényleg."

32 A Somogyi Hírlap azonban azzal kezdte két évvel későbbi, 191 l-es „Mit kíván a város?" című kiáltvány-szerű cikkét, hogy nem rendezőt! Ez belső dolog, a közönség érdekeit nem érintő". „Kívánunk helyenként l-l egyfelvonásos ötletet, helyenként egész komoly, kifogástalan társadalmi színműveket."

33 A kívánságlistán tehát első helyen a műfaji megjelölés szerepelt. Elsősorban az volt a fontos, hogy mit és csak másodsorban az, hogy hogyan játszottak.