Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)
Bősze Sándor: Az egyesületi hálózat kialakulása a Dél-Dunántúlon a dualista kor kezdő éveiben (1867—1873)
is több fiókegylete szerveződött. Ezek közül a Dél-Dunántúlon négy alakult: Nagykanizsán, Pécsen, Kaposváron és Szigetváron. Rajtuk, kívül még 9, munkások által szervezett egyesületről tudunk (pl. Pécsi Nyomdászegylet). A hiányzó állami szociális ellátás feladatait a segélyező egyesületek vállalták magukra (pl. Első Bonyhádi Betegápoló és Temetkezési Egylet, Szekszárdi Polgári Nőegylet, Cserencsóci Temetkezési Egylet, Pécsi Jótékony Nőegylet, Első Mohácsi Jótékony Nőegylet) 2 * Nyilván a történelmük során a rájuk kényszerített erős összetartozás miatt az elsőket — még a reformkorban, vagy azt megelőzően — a zsidók hozták létre, zömében chevra cadisha elnevezéssel. A jótékony nőegyletek sorában is számos izraelita társaság volt. A gyakori elemi csapások elleni hatékonyabb védekezés érdekében hozták létre a közhasznú egyesületek típusába taratozó tűzoltóegyleteket, melyek közül az elsők Baranyában (Siklós), Tolnában (Szekszárd), és Zalában (Alsólendva, Nagykanizsa és Tapolca) jöttek létre. A szabadidő egészségesebb eltöltését célzó sportegyesületek is — 1867 előtti előzmények után (Bátaszék, Keszthely, Nagykanizsa) — a kiegyezést követően kezdtek gyarapodni. Annak ellenére, hogy számszerű növekedésük üteme lassú volt, több sportágban is alakítottak testedző társaságokat, így pl. tornában Kaposváron, Zalaegerszegen, lövészetben Németbólyban, Pécsen, Dunaföldváron és Gyönkön, vadászatban pedig Dunaföldváron, és sakkban Pécsen. Napjaink mozgalmas belpolitikájában a pártok közti eligazodás az ország polgárai számára komoly fejtörést okoznak. Ezek a szervezetek — az elmúlt négy évtizedet tekintve — egy sztálinista társadalmi struktúrában gyökerezve, paradox módon szerves fejlődés útján öltöttek testet. Ezt kétségtelenül kedvezőtlen, de pártoktól — nagymértékben — független hatásnak kell tekintenünk. Ahhoz azonban, hogy a társadalmi intézményformák valódi, mondhatni eredeti, organikus fejlődését feltárhassuk, szemünket az eltelt negyvenöt évet jóval korábban megelőző időszakokra kell vetnünk. Az így elvégzett — több korszakot is áttekintő — vizsgálatok fogják számunkra igazolni, hogy a jelenkori folyamatok egy drasztikus törés hátrányos jegyeit viselik magukon. A pártoknál is érezhető ezek kialakulását, s programjaik terméken}' talajra hullását szükségképpen megelőző, segítő, sőt katalizáló helyi kezdeményezések, az egyesületek viszonylag sűrű hálózatának hiánya. Az egyesületek ugyanis a közösségi integrációnak 24 egyik olyan formáját jelentik, melyek legalábbis jelentősen megkönnyíthetik a korunk kérdéseire adandó válaszx >k megtalálását, de akár a helyi vezetők „természetes kiválasztódását" is. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy az. egyesületek történeti kutatását tovább kell folytatnunk, de most már — az általánosítás kellőképp dokumentálható feltételeinek megteremtése érdekében — a megyehatáron túlmutató régióban.
