Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Andrássy Antal: A Kaposvári Berzsenyi Dániel Szabadkőműves Páholy története (1902—1903) (1. közlemény)

íme ezek ama főteendők, melyeket a Berzsenyi-páholy munkálkodásának programjába fölvennünk kell. Nagy és nehezen megoldható feladat ezeknek fokozatos megvalósítása és hosszú időt, talán évtizedeket vesz igénybe, de céltudatos, kitartó munka, az erőknek koncentrálása és tervszerű, okos beosztás és szeretetteljes együttműködés mellett nem lehetetlen a siker. Bízunk a kir. műv. (királyi művészet, azaz a szabadkőművesség) nemes erejében, és a V. E. N. É. M. (a világegyetem nagy építőmestere) bizonyára eredményre vezérli magasztos törekvésünket, ha jelszóul vesszük egyrészt az. írás eme szavait: „A ki egymást szereti, a törvényi betöltötte'" (Szt. bál levele a rómaiakhoz, 13, 8. ) másrészt pedig szentélyünk védőszellemének, a nagy Berzsenyinek mondását: „ A leg) >ek rei tc/éltetésem paly r/jtttásctii t A főbb és nemesb lelkeknek útján. " (Fohászkodás 6 v.) A tizenhárom oldalas munkaterv megvalósításában az alapító páholytagok és a lassan szaporodó tagság mellett a város és a megye polgári haladásával azonosulók is részt vettek. Ma kilenc évtized után, elemezve a programot elmondható, hogy a francia felvilágosodás és polgári forradalom szellemét vezérelvként tisztelő kaposvári páholytagok; a kulturális munka mellett az egészségügyi, a szociális feladatokra figyeltek. A Közegészségügyi Egyesület létrehozását sürgetve a páholytagok a tüdővész elleni küzdelmet, egy tüdőszanatórium létrehozását, valamint az egyke és a tiltott „angyalcsinálás" felszámolását sürgették. Már a páholyalapítók között volt dr. Telegdy Zsigmond ( 1862—1944?), aki 1898-tól a kaposvári elmeosztályon dolgozott, és 1900-tól huszonnyolc évig annak vezető főorvosa volt. Valószínű, hogy a szakorvosi tapasztalatának is volt köze ahhoz, hogy a páholy munkatervébe bekerült az. akkor súlyosnak mondható társadalmi probléma. Dr. Bodosi Mihály kutatásai megerősítettek abban, hogy Telegdy főorvos megszállott harcosa volt az elmebetegek munkára nevelésének és a társadalomban hasznos munkavégzésének, azaz a munkaterápiának. Külföldi tanulmányútjai is ebben megerősítették. 1901-ben 542 elmebeteg és 346 kretén élt Somogyban, akik közöl csak 150 főt tudtak a kórházban ellátni. Hasonlóan sokat foglalkozott az. elmebeteggé nyilvánítás, azok bírósági és szakértői véleményezésének kérdéseiről. Mindezekről több publikációja jelent meg.' A megyében súlyos népbetegségnek számítolt a tüdővész. A város gyors növekedésével ezrével költöztek falai közé a lakisi nincstelenek, a legszegényebb agrárréteg. A legtöbbjének emberhez, méltó lakásra nem tellett, ezért egészségtelen odúkban, pincékben, istállókban kellett évekig lakniok. A tüdővész adta a halálozás 30-35 VÍ J -át. A század elején a megye községeinek 5/6-a fertőzött volt, és mintegy 2300 fő volt a gümőkórosak száma, amely évről évre növekedett. 1904-ben a páholytagok nem kevés közreműködésével és dr. Szaplonczay Manó megyei tiszti orvos buzgólkodása nyomán megalakulta Tüdővész Ellen Védekező Egyesület. Ennek volt fő harcosa dr. Csurgó Jenő ( 1S~4—1956) belgyógyász főorvos, akit 1903. május 19-én vettek fel a Berzsenyi páholy tagjai közé. Dr. Csurgó 1901-től dolgozott a kaposvári kórházban, először mint segéd, majd alorvos dr. Ullmann Antal belgyógyász főorvos osztályán. 1912 májusában a főorvosi kinevezését megkapta. 1906-ban megszervezte a tüdőbeteg-gondozót. Tevékenységében a megelőzés különös fontossággal bírt. A századfordulótól számtalan előadást tartott a különböző néposztá-