Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Andrássy Antal: A Kaposvári Berzsenyi Dániel Szabadkőműves Páholy története (1902—1903) (1. közlemény)

íme ezek ama főteendők, melyeket a Berzsenyi-páholy munkálkodásának programjába fölvennünk kell. Nagy és nehezen megoldható feladat ezeknek fokozatos megvalósítása és hosszú időt, talán évtizedeket vesz igénybe, de céltuda­tos, kitartó munka, az erőknek koncentrálása és tervszerű, okos beosztás és szeretetteljes együttműködés mellett nem lehetetlen a siker. Bízunk a kir. műv. (királyi művészet, azaz a szabadkőművesség) nemes erejében, és a V. E. N. É. M. (a világegyetem nagy építőmestere) bizonyára eredményre vezérli magasztos törekvé­sünket, ha jelszóul vesszük egyrészt az. írás eme szavait: „A ki egymást szereti, a törvényi betöltötte'" (Szt. bál levele a rómaiakhoz, 13, 8. ) másrészt pedig szentélyünk védőszellemének, a nagy Berzsenyinek mondását: „ A leg) >ek rei tc/éltetésem paly r/jtttásctii t A főbb és nemesb lelkeknek útján. " (Fohászkodás 6 v.) A tizenhárom oldalas munkaterv megvalósításában az alapító páholytagok és a lassan szaporodó tagság mellett a város és a megye polgári haladásával azonosulók is részt vettek. Ma kilenc évtized után, elemezve a programot elmondható, hogy a francia felvilágosodás és polgári forradalom szellemét vezérelvként tisztelő kaposvári páholytagok; a kulturális munka mellett az egészségügyi, a szociális feladatokra figyeltek. A Közegészségügyi Egyesület létrehozását sürgetve a páholytagok a tüdővész elleni küzdelmet, egy tüdőszanatórium létrehozását, valamint az egyke és a tiltott „angyalcsinálás" felszámolását sürgették. Már a páholyalapítók között volt dr. Telegdy Zsigmond ( 1862—1944?), aki 1898-tól a kaposvári elmeosztályon dolgozott, és 1900-tól huszonnyolc évig annak vezető főorvosa volt. Valószínű, hogy a szakorvosi tapasztalatának is volt köze ahhoz, hogy a páholy munkatervébe bekerült az. akkor súlyosnak mondható társadalmi probléma. Dr. Bodosi Mihály kutatásai megerősítettek abban, hogy Telegdy főorvos megszállott harcosa volt az elmebete­gek munkára nevelésének és a társadalomban hasznos munkavégzésének, azaz a munkaterápiának. Külföldi tanulmányútjai is ebben megerősítették. 1901-ben 542 elmebeteg és 346 kretén élt Somogyban, akik közöl csak 150 főt tudtak a kórház­ban ellátni. Hasonlóan sokat foglalkozott az. elmebeteggé nyilvánítás, azok bíró­sági és szakértői véleményezésének kérdéseiről. Mindezekről több publikációja jelent meg.' A megyében súlyos népbetegségnek számítolt a tüdővész. A város gyors növekedésével ezrével költöztek falai közé a lakisi nincstelenek, a legszegényebb agrárréteg. A legtöbbjének emberhez, méltó lakásra nem tellett, ezért egészségtelen odúkban, pincékben, istállókban kellett évekig lakniok. A tüdővész adta a halálozás 30-35 VÍ J -át. A század elején a megye községeinek 5/6-a fertőzött volt, és mintegy 2300 fő volt a gümőkórosak száma, amely évről évre növekedett. 1904-ben a páholytagok nem kevés közreműködésével és dr. Szaplonczay Manó megyei tiszti orvos buzgólkodása nyomán megalakulta Tüdővész Ellen Védekező Egyesület. Ennek volt fő harcosa dr. Csurgó Jenő ( 1S~4—1956) belgyógyász főorvos, akit 1903. május 19-én vettek fel a Berzsenyi páholy tagjai közé. Dr. Csurgó 1901-től dolgozott a kaposvári kórházban, először mint segéd, majd alorvos dr. Ullmann Antal belgyó­gyász főorvos osztályán. 1912 májusában a főorvosi kinevezését megkapta. 1906-ban megszervezte a tüdőbeteg-gondozót. Tevékenységében a megelőzés különös fon­tossággal bírt. A századfordulótól számtalan előadást tartott a különböző néposztá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom