Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)
Tilkovszky Lóránt: Széchenyi István csokonyai uradalma
a cséplőpajták, ahol a gabona kicséplése történt, a magtárak (gránárium), ahová a szemesgabona került; a szénáspajták, amelyek kevésnek bizonyultak a szénatermés tárolására, s ezért belőle a legkülönbözőbb épületek padlásaira („pallás") is került, nem beszélve a szérűskertekben, pajtáskertekben rakott kazlakról; a kukoricagórék, a szarvasmarha- és lóistállók, birkaaklok, sertés- („sörtvés") és baromfi- („aprómarha") ólak, méhesek; kocsi- és szekérszínek, a szecskavágószín, a téglaégető illetve hamuzsírfőző kemencéi és a hozzájuk tartozó megfelelő színek; a malmok, a pálinkafőzők; a pincék bor illetve tej tárolására; az anyagraktár („matériák conservatoriuma"), vagy akár a pallosjoggal (ius gladii) felruházott uradalom tömlöce. Annak gondos feljegyzésével, hogy ezek az épületek milyen anyagból és milyen technikával készültek, milyen alapokra („falábas, fűlábas"), milyen falakkal, tetőszerkezettel, fedéllel, — az. összeírok értékes néprajzi adalékokkal is szolgálnak. A helységenkénti összeírásban és a táblázatokban szereplő korabeli mértékek közt való eligazodás megkönnyítésére érdemes megemlíteni a következőket: A szántóföldek nagysága egységesen holdban van kifejezve; az összeírok minden esetben elismételt (s ezért közlésünkből mellőzött) utalásai szerint ezen 1200 négyszögöles hold (ún. magyar hold) értendő. A rétek itt alkalmazott mértékegysége viszont a kasza, amely 1 ember által 1 nap alatt lekaszálható területet jelent. E mértékegység nagysága a körülményektől függően igen különböző lehet; Somogyban általában 800—1000 négyszögölre szokás tenni 1 kasza rétet, amely másutt és mások szerint 1300 négyszögölig terjedhet. Forrásunkból az következtethető ki, hogy a táblázatok összeállítói az 1200 négyszögöles holddal vették egyenlőnek az 1 kasza rétet. A szőlők esetében nem alkalmazták az összeírok és táblázatkészítők annak hasonlóképp bizonytalan kapa mértékegységét — ( 1 kapás által 1 nap alatt megkapált terület, amely Somogyban általában 200 négyszögölet jelentett), — hanem eleve holdban fejezték ki a szőlőterületek nagyságát. Az erdőterületeket is holdban adták meg. A szemestermés mennyiségét általában pozsonyi mérővel (p. m. ) mérték, amely kb. („circiter") 62 liternek felel meg. Olykor köböl elnevezéssel illették ugyanezt a mennyiséget, pl. a csutás (azaz morzsolatlan) kukoricánál. A pozsonyi mérő, illetve a köböl negyedrészét jelentő űrmérték volt a fertály, amelyet, minthogy vasedény volt, vasas névvel is illettek; nyolcada az octál. Gyakorta találkozunk a fölöntő, vagy öntő elnevezésű űrmértékkel, amely egy fertállyal, tehát a pozsonyi mérő vagy a köböl negyed részével azonos (kb. 15,5 liter), s nevét attól a fertály űrtartalmú vedertől nyerte, amellyel a malomban fölöntötték a garatra az őrlendő gabonaszemeket. A bortermés mérésére az akó űrmérték szolgált (50,8 liter); egy akó hatvanad része az itce (0,84 liter). A szálastakarmány mennyiségének mérésére igen változatos mértékeket használtak. Egy adag (porció) széna többnyire akkora szénahalmot (petrence) jelentett, amelyet az alája dugott két rúdon (petrencés rúd) két ember felemelhetett és elvihetett. Egy vontató széna olyan, szintén kisebb rakásnyi mennyiséget fejezett ki, amelyet a vontatónak nevezett — rúdból és kötélből álló — egyszerű eszközzel lehetett elvontatni. Nagyobb széna- vagy sarjúmennyiség mértékegysége a szekér volt: egy-egy jobbágyi robotosszekérre 8-10 mázsa, egy uradalmi béresszekérre viszont 15 mázsa fért ezekből. Négy szénásszekér rakománya számított egy öl szénának.
