Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)
Reőthy Ferenc: Fejezetek a dél-balatoni borvidék XVIII—XX. századi történetekből (2. közlemény)
A kőröshegy H pin tér céh A felső-somogyi kádárok ( pintérek ) a török hódoltság után néhány évtizeddel összefogtak, hogy céhet alakítsanak. Ebből a célból 1719-ben Pectel Pintér Jónás kőröshegyi, Lázi S. István látrányi kádárok szövetkeztek Vörös P. Mihály tihanyi kádármesterrel, s artikulusokért a Veszprém megyei Vázsony község pintércéhét keresték fel. Vázsonyban 1701. január 3-a óta volt pintércéh. Galántai Esterházy Pál herceg nádortól kapták a pintérek a céhlevelet, melynek alapja a pozsonyi főcéh szabályzata volt. A céhalkotás iránt beadott kérelmüket pártolta Vázsony fő- és vicekapitánya is. Amikor a felső-somogyi pintérek Vázsonyba fordultak, akkor a helység földesura gr. Zichy Imre titkos tanácsos. Elsősorban az ő engedélyét kellett megnyerni, mivel ő volt a főcéhmester. Nevezett az articulusok átengedésébe beleegyezett azért, hogy a felső-somogyi pintérek a sok himpellért (kontárt) kipusztíthassák. Ezután a vázsonyi pintércéh 1719- január 20-án, pecsétje alatt kiadja a felső-somogyi pintérek részére szabályzatát annál is inkább, mert Kőröshegy- helység földesura is ajánlotta nekik a kérő mestereket, s óhaja az, hogy cikkelyeik a pintérség terjedése és erősödése a himpellérek kigyomlálására szolgáljanak. A fiókcéhnél létesítendő összeköttetés fenntartása céljából kimondták, hogy a vázsonyi pintérmester esetleg Kőröshegyre költözne, úgy az ottani, vagy az időközben székhelyet változtatott céh tartozik őt jó szívvel befogadni, s évenként csak 48 pénzt köteles fizetni, amit kántorpénznek hívtak, illetve neveztek. Ha viszont a somogyi pintér szükségből Vázsonyba tenné át lakását, hasonló elbánás alá esik. 190 A pintércéh szabályzata idővel a somogv megyei Kőröshegy pintéréihez származott át, innen a kapcsolat a szomszédos megye két céhe közt. A céhmestert egy évre választották, ő irányította a céhet. A tisztségviselők közül az elsők között kell említenünk a szolgálómestert vagy iffámestert, akit atyamesternek is neveztek. A kőröshegyi pintércéh szabályzata szerint feladata körébe tartozott a legényeknek kéthetenként tartandó gyűlésein részt venni, amelyen két hiteles mester is megjelent. Az atyamester állt a legénycéh élén, teendőiben két öreglegény segédkezett neki. A legénycéh gyűléseit az ő házában tartották. 191 A további tisztségviselők: pixismester, céhesküdtek, öregmesterek (tanácsadók), visitátor, látómesterek. A céhnótárius a céh levelezését végezte, kiadta fiókcéheknek az articulusok másolatát. A kőröshegyi pintérek céhnótáriusa 1721ben Horváth János, andocsi lakos volt. 192 Minden céh négy kántorban, vagyis negyedévenként gyűlésezett. A kántorhetek jelentősége a céhek életében rendkívül fontos volt. A letűnő évnegyedeket a kántorhetek jelezték. Bizonyíték erre a kőröshegyi pintércéh szabályzatában levő kifejezések is. „Fertály kántor", „minden negyedévben, vagyis kántorban". Ezenkívül minden két hétben is, délelőtt 11 órakor, a pintércéh gyűlést tartott. A gyűlésről való elmaradásért a céh minden tagja 10 fillért tartozott fizetni. 193 A kőröshegyi pintércéh artikulusa szerint, ha Orbán napján (máj. 25.) vagy máskor gyűléseztek, a mester vagy legény idegent szó nélkül be ne vigyen, hanem a mesternek jelentse be. Ha jó barátja, attól a „becsületes italt" nem fogják megtagadni. Arra nézve is határozatot hoztak, hogy a gyűlésről a mester tudta nélkül senki el ne távozzék, s a legény pintérező sulykot, kötőkést vagy más efféle szerszámot ne vigyen oda magával, mert a céh megbünteti. 19 '
