Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Bodosi Mihály—Gyarmati Béla: Dr. Csorba József élete és működése (1789—1858)
2. Az egészségügy 1 korszerűsítésének kezdete Somogyban (1818—1828) A hivatalát elfoglaló Csorba József főorvos első szándéka az volt, bog) megismerje a megyét, a népet, a társadalmi és gazdasági viszonyokat. Munkaterületükön kívánt találkozni beosztott járási sebészeivel, a bábákkal, lelkészekkel, tanítókkal, hatósági vezetőkkel. Egész nyarát arra fordította, hogy bejárta a megyét. Tapasztalatait, a népi szokásokat, gyógymódokat feljegyezte. Ezekből készítette el terjedelmes beadványát: „Az egészségiig}'helyzete Somogyban 1817-ben ", melyet november 2-án terjesztett a vármegyei nagygyűlés elé. 9 Beadványában tanulmányaival, utazásai hazai és külföldi tapasztalataival összehasonlítva, a vármegye népének egészségügyi és szociális viszonyait, a tudomány igényeihez és a vármegye gazdagságához viszonyítottan elmaradottnak találta. Példaként sorolta fel, hogy nincs a vármegyének kórháza, a lelkészek adatai szerint az egészségesen született gyermekek fele 14 éves korig meghal ro^sz vagy hiányos táplálás, az egymást váltó fertőző betegségek miatt. A felnőttek munkaképességét is rontja az egyoldalú, hiányos táplálkozás, a malária évről évre ismétlődő csapása, a vérhas és a tífusz gyakori fellépése, pedig a nép egészséges fajta, de babonáktól fertőzött, egészségügyileg kulturálatlan. Ennek jelzései: az életmentő védőhimlőoltástól távolmaradás, a járványok, veszett marások, betegségek késedelmes jelentése, az orvos hívásának elmaradása, de a kuruzslók megjelenése, a rendelt gyógyszerek kiváltásának gyakori elmulasztása. A Mária Terézia korából való egészségügyi rendelkezések alapján álló karok és rendek a főorvos előterjesztését az ifjúi hévtől fűtöttnek, fejlesztési tervezetét a megye gazdasági erejét meghaladó méretűnek véleményezték, panaszolta Csorba egyik levelében. De nem csak szándékainak meg nem értése, a köznép sorsa iránti közöny bosszantotta, hanem az a rövidlátó gőg, mely képtelen volt átlátni, hogy a birtokos nemesség jólétének, gyarapodásának a nép egészsége a biztosítéka, melyet éppen úgy kellene védeni, mint a vagyonát. Mélységesen sértette a gyakran tapasztalt származási megkülönböztetés, az a jelenség, hogy a renden kívül levők szándékai ritkán kapnak értékük szerinti megbecsülést. Erről ír Markotsányi Zsigmondnak, a Perényi család jogtanácsosának egyik levelében: „... aggodalommal gondolok arra, hogy valaki irigységből vagy talán gondatlanscigból szcirmazásom csekélységét esmeretessé téve, könnyít útat nyit ahhoz, hogy becsülésem, s irányomban most oly kellemeseti alakuló figyelem csökkenjen. " Ez az aggodalom ösztönözte a későbbi években arra, hogy a szakmai és hivatali munkája kifogástalan végzése mellett, más módon: irodalmi és tudományos tevékenységgel, pártfogók segítségével egyengesse annak útját, hogy nemességet szerezzen. Kesergése ellenére beadványa s abban felsorakoztatott érvei nem maradtak hatástalanok. Az alispán hamarosan egy sor intézkedést tett a hiányok csökkentésére, sőt pártfogásába vette azt a kérését is, hogy a nagyterületű megye jobb ellenőrzésére az elődje által is kért másodfőorvosi állás szervezésére engedélyt kérjen, amihez megszerezte a főispán támogatását is. Megválasztották a Védhimlő Oltásokat Ellenőrző Bizottmányt, mely biztosította a közigazgatási szervek segítségét az oltások tervszerű lebonyolításához.
