Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Borsa Iván: Királyi rendeletre tartott megyei közgyűlés Somogyvár mellett 1444-ben
azt is megfigyelhetjük, hogy a közgyűlésen az ispánok, illetve kancelláriájuk nemcsak a külön királyi rendeletben megjelölt ügyekkel foglalkoztak, hanem erőszaktól mentes polgári perekben is itt jött létre megegyezés,"' de itt elhangzott egyszerű tiltakozás is, sőt a közgyűlés alkalmával történt ügyvédvallásokról is maradt adat. — Ennek okát abban kereshetjük, hogy a közgyűlésen összesereglett megyebeli nemeseknek egyszerűbb volt ilyen ügyeiket is elintézni a helyszínen ahelyett, hogy hiteles helyhez fordultak volna. Tulajdonképpen a veszprémi káptalannak köszönhető, hogy több olyan oklevelet őrzött meg levéltárában, amelyből kiderül, hogy egyedül a káptalan 12 eset miatt indított pert Marcali Miklós volt erdélyi vajda fiai, Imre és János ellen a káptalan Somogy megyei birtokain elkövetett hatalmaskodások miatt. E persorozaton kívül még 7 eset ismert, amelyben ugyancsak a Marcaliak voltak a vétkesek a Csányiak (3 esetben), a budai káptalan, Bocskai László, Battyáni Albert özvegye és tapsonyi Antimus Miklós ellenében. Ezenkívül ismert még az Inakodiak és a Torvajiak pere istvándi Garázda Balázs ellen csalás, alsólindvai Bánfi János özvegyének Zákányi László, a Szenttamásiaké tapsonyi Antimus János és Battyáni Andrásé Bodó Miklós veszprémi püspökségi gubernátor ellen hatalmaskodás miatt. 9 A két ispán által a királyi rendeletre tartott közgyűlésen kiállított oklevelek közül reánk maradt 23 oklevél segítségével részben rekonstruálható a közgyűlés menete, munkamódszere, bár — mint a korszak más bíróságainak ügyvitelében — itt is számos részlet még homályban marad. A közgyűlés 7. napjáról vannak az első oklevelek, méghozzá egyszerre hét darab, s megegyeznek abban, hogy Porch Gergely veszprémi kanonok mint a veszprémi káptalan ügyvédje panaszt tett Marcali Vajdafi Imre és János meg familiárisai ellen a káptalan egyes Somogy megyei birtokain elkövetett hatalmaskodások miatt. Minthogy sem a két Marcali, sem egyik familiárisuk sem jelent meg, ezért az ispánok megbírságolták őket, s erről kiállíttatták a bírságoló levelet. 10 Biztosra vehetjük, hogy a kanonok a már említett további öt panaszt is előterjesztette, s ezek tekintetében ugyanilyen bírságoló levelek születtek, amelyek azonban nem maradtak ránk. A királyi udvarban működött nagybíróságok nyolcados törvényszékein sem ismerünk olyan oklevelet, amelyet a törvényszak első napjaiban állítottak volna ki. Lehet, hogy ezek a napok gyülekezéssel teltek, hogy a várakozásra szánt megfelelő nap (congruis diebus) elmúljék. Ebből a hét egybevágó esetből még azt a következtetést is megkockáztathatjuk, hogv 7 legalább hét napot kellett várni, s ezt tekintették megfelelő időtartamnak. Feltűnő, hogy a közgyűlés 8—21. napjáról nem maradt ránk oklevél, pedig a továbbiakból kitűnik, hogv 7 e napokban is voltak ülések. A 22. napon kiállított oklevél is tulajdonképpen inkább tekinthető hiteleshelyi tevékenységnek, mint csalással elkövetett bűntettnek, mert tárgya tiltakozás hamis úton tett hiteleshelyi bevallás ellen. 17 nappal az első bírságolás után a közgyűlés 24. napján az ispánok ismét napirendre tűzték a veszprémi káptalan panaszait, vagy pontosabban: e napon foglaltak írásba 6 oklevelet, közülük három a veszprémi káptalan 12 panasza ügyében hozott ítélet, a negyedik az alispánok, a szolgabírák és a közgyűlés esküdtei által eskü alatt tett vallomás tanúsítja alsólindvai Bánfi János özvegyének Jusztinának panaszát Zákányi László által surdi birtokán elkövetett hatalmaskodásról, kettő pedig egyezséget tartalmaz. Ekkor az ispánok a veszprémi káptalannak a Marcaliak ellen felhozott 12
