Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Borsa Iván: Királyi rendeletre tartott megyei közgyűlés Somogyvár mellett 1444-ben
csak a 36. napon foglalták írásba. Az ítélet a vádat bizonyítottnak vette a „féloldalas" közös vizsgálat ellenére s úgy intézkedett, hogy a felperesek három egymást majdnem követő napokon (a veszprémi káptalan eskütételei ünnepekhez kötötten néhány hét eltéréssel történtek) tegyenek esküt az őket ért kár értékéről. Ez esetben is a kárértéket egy-egy nemes eskütárs esküje négy arany forint értékkel fogja jelölni. Az esküt a kapornaki konvent előtt kellett letenni, s arról a jelentést Jakab-napjának nyolcadára a királynak kellett megküldeni. Ekkor tehát már látták, hogy a rendkívüli közgyűlés végefelé közeledik, s a per folytatására a királyi udvarban fog sor kerülni. 22 A másik oklevél szerint ezen a napon Bocskai Miklós fia: László emelt vádat Marcali Vajdafi Imre és János, valamint Bánfi György és István ellen 448 ménesbeli lovuk elhajtása miatt. Ezt a vádat a megye alispánjai, szolgabírái és esküdt ülnökei eskü alatt igazolták, s erről az ispánok tanúsitványt állítottak ki. — Bizonyára itt is a közgyűlés közelgő befejezése volt a szempont, mert a panaszos ezzel a tanúsítványnyal — a hátlapon olvasható feljegyzés szerint —Jakab napjának nyolcadán a királyi személyes jelenlét bíróságához fordult, ahol csak az ő ügyvédje jelent meg, amiért a Marcaliakat megbírságolták. 23 A közgyűlés napjai szerint történő oklevélkeltezés a 36. nappal befejeződik, pontosabban a két ispánnak ezt követően ismert két oklevele nem a közgyűlés napjainak sorszámával datálódott. Az 1444. június 24-én kelt igen rongált oklevélből nem tudnánk megállapítani annak keltét és részletes tartalmát, de e tekintetben segítségünkre van a négy somogyi szolgabíró 1444. augusztus 19-én kelt levele, amely szerint június 24-én (a közgyűlésnek ez a 38. napja volt) az ispánok Marcali Imrét és Jánost 60 arany forintban elmarasztalták tapsonyi Antimus Miklós ellenében, s ezt az összeget a megyei törvényszék előtt kellett volna megfizetniök. Erre azonban nem került sor, mert királyi rendelet értelmében Marcali Imre és János minden perét, akár az ispánok, akár a megyei törvényszék előtt folynak, a királyi udvarba kellett átküldeni. 24 A legkésőbbi oklevél július 2-án, (vagyis a közgyűlés 46. napján) kelt, s Battyáni Albert özvegyének Marcali Imre és János ellen 3000 arany forintra tett kár ügyében indított perét ismerhetjük meg. A felek egyetértésével június 24-re (a közgyűlés 38. napjára) kitűzött közös tanúvallatáson az egyik szolgabíró jelenlétében Somogyváron ezúttal is csak a panaszos jelent meg. A szolgabírói jelentés a panaszt az eskü alatt tett vallomások alapján igazolta, így az ispánok elrendelték, hogy a panaszos Péter és Pál ünnepének másnapján (jún. 30., a közgyűlés 44. napján) a kár értékéről tegyen esküt. Ez az ispánok kiküldöttjének jelenlétében meg is történt. A panaszban foglalt kárérték ugyan 750 eskütársat igényelt volna, de az özvegy csak kétszázadmagával tett esküt. Ennek alapján a Marcaliakat ara ítélték, hogy 800 forintot az ítélet 15. napján a megye alispánjai és szolgabírái előtt fizessék meg a panaszosnak. Erre azonban nem került sor az előző bekezdésben említett királyi utasítás miatt, így — az oklevél hátlapján olvasható feljegyzések szerint — a per a királyi kúriában folytatódott, ahol vízkereszt ünnepének nyolcadára való idézést rendeltek el. 2 " 1 A fentiekben szó volt arról, hogy a közgyűlés 24. napján az ispánok a veszprémi káptalant arra kötelezték, hogy a fehérvári káptalan előtt meghatározott időpontokban Marcali Imre és János, valamint familiárisaik ellenében kárértéket meghatározó esküt tegyenek. A fehérvári káptalannak mind a három ítélet alapján letett eskükről szóló négy jelentés is ránk maradt. 26 A három ítélet közül kettő 1200-1200, egy pedig 580 forint értékű kárt jelölt
