Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Borsa Iván: Királyi rendeletre tartott megyei közgyűlés Somogyvár mellett 1444-ben

KIRÁLYI RENDELETRE TARTOTT MEGYEI KÖZGYŰLÉS SOMOGYVÁR MELLETT 1444-BEN BORSA IVÁN Magyarországon a XIV. századra kialakult a vármegyék bírói hatásköre, s a királyi udvarban a központi nagybíróságok is megalakultak. Ezekhez a bíróságokhoz járult Erdélyben a vajda, Szlavóniában pedig a bán közbülső bíró és hatósági szerepe. Ezt a közbülső bírósági fokozatot volt hivatva betölteni a magyarországi megyékben a nádori közgyűlés mintegy száz éven át.

1 E tartós szervezetet egészítette ki alkalmanként a király által konkrét feladattal megbízott bírák működése egy-egy megyében vagy egy-egy országrészben. Ilyen volt például a Mátyás király által a lakosság panaszainak felülvizsgálatára Szlavóniába, Dalmáciába és Horvátországba kiküldött györgyi Bodó Gáspár királynéi ajtónálló mester, tolnai és Korotnai János mester somogyi ispán, nádori protonotárius küldetése 1486-ban.

2 Ez utóbbi kategóriába tartozik az a megyei közgyűlés is, amelyet I. Ulászló király külön parancsára Újlaki Miklós erdélyi vajda és Tamási Vajda fia: Henrik, többek között Somogy és Verőce vármegyék ispánjai Somogyvár mezőváros mellett tartottak 1444-ben Somogy vármegye nemesei részére a hatalmaskodások, jogtalanságok, gonosztettek és károkozások ügyében. A királynak ez az intézkedése lényegében folyománya volt az 1443 márciusában született, s e közgyűlésen többször említett decretum ilyen irányú intézkedésének.

3 A közgyűlés május 18-ra (áldozócsütörtök ünnepe előtti hétfőre) volt meghirdetve, s az itt kiadott utolsó ismert oklevél kelte július 2., vagyis a közgyűlés legalább 46 napon át tartott. Nemcsak időtartama volt feltűnően hosszú, hanem ügyforgalma is jelentős volt. Az ebből az évből származó bírságjegyzékből tudjuk ugyanis, hogy az országbíró mint a királyi jelenlét bíróságának vezetője a közgyűlést követő első ülésszakon, Jakab-nap nyolcadán (augusztus l-jét követően) 77 olyan perben ítélt meg bírságot, amely ezen a közgyűlésen indult.

4 Ha ehhez hozzászámítjuk azt a 23 ránk maradt oklevelet, amelyet a két ispán mint királyi bíró bocsátott ki, továbbá azt a körülményt, hogy ebből a korszakból a ránk maradt oklevelek csupán kis részét jelentik a ténylegesen kiállítottaknak, akkor nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a tárgyalt ügyek száma imponálóan nagy lehetett, s a közgyűlésen komoly kancelláriai tevékenység is folyt. Mindebből arra is következtethetünk, hogy az Albert király halálát követő zavaros időkben Somogy megye is sokat szenvedett, talán kevesebbet a belháború harci cselekményeitől, mint inkább a nagyobb urak hatalmaskodásától. Ugyanakkor