Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Ember Győző: Magyarország lakossága a XVIII. században (Második rész )

Az aktívum, vagy passzívum nem azt jelentette, hogy a kérdéses város gazdag volt-e, vagy szegény. Mindkét esetben azt jelentette, hogy a kérdéses város hitelügyletet bonyolított le. Az a tény, hogy egyes városoknak a tőkeállománya aktív volt, azt mutatja, hogy ezeknél a városoknál tőke halmozódott fel, amelyet kamatoztattak. A passzív tőkeállományú városok ezzel szemben nemcsak saját tőkéjüket fektették be, akár valamilyen vállakózásba, akár földbirtokba, hanem még kölcsönt is vettek fel erre a célra. A városok nagyobb része úgy volt eladósodva, mint azok a nemesek, akik birtokuk gyarapítására vettek fel kölcsönt. A városok — akár aktív, akár passzív — tőkeállománya nem volt jelentéktelen. Ne felejtsük el, hogy a fenti adatok csak a szabad királyi városokra vonatkoznak. Láttuk azonban, hogy egyéb városok is voltak, amelyekről joggal tehetjük fel, hogy ugyanúgy bonyolítottak hitelügyleteket, mint szabad jogállású társaik. Tőke és hitel nem voltak ismeretlen fogalmak Magyarországon már a 18. század derekán sem. Különböző egyházi testületek még a városoknál is nagyobb szerepet játszottak a hitelügyletekben, nagyobb tőkék halmozódván fel náluk. Az osztályharc különböző formái sem voltak ismeretlenek a városok életében időszakunkban. Nemcsak a beköltözött nemeseknek a városi hatóságokkal és a polgárokkal szemben felmerült ellentéteire, súrlódásaira, nemcsak a céheken belüli és a kívülálló iparosok közötti viszályokra, hanem elsősorban a hatalomból kizárt polgároknak, a polgárjogot el sem nyert szegényeknek a patríciusokkal, a legényeknek és az inasoknak a céhbeli mesterekkel szembeni küzdelmeire gondolok, amelyek kisebb-nagyobb megmozdulásokban is jelentkeztek. Az államhatalmat képviselő kamarai szervek és személyek ilyen esetekben, a rend fenntartására hivatkozva, mindig a patríciusok, a céhmesterek oldalán állottak. Az osztályharcnak ezek a kisebb hullámai azonban a városok, a városi polgárság fejlődésére különösebb hatást nem gyakoroltak. Az 1711 és 1765 közötti időszak, miként az egész ország, városok lakosságának is jelentős számbeli megerősödését hozta. Jelentékenyen nőtt a városi polgároknak, az iparosoknak és a kereskedőknek a száma. Ez a növekedés azonban nem haladta meg az egész lakosságét, sőt elmaradt mögötte. Az ország városodott, de polgárosultabb nem lett. A polgárosodásban az előző századokban történt lemaradás nem csökkent. E lemaradás felszámolására csak a polgárság részvétele nélkül lezajlott polgári forradalom után került sor.

34 A zsidóság Polgári rétegnek, ha nem is a városi polgárság rétegének tarthatjuk, foglalkozásuk alapján a zsidókat. Városokban csak kis részük lakott, sok város nem is engedte meg, hogy területén lakjanak. Fő foglalkozásuk a kereskedés volt, közelebbről a faluról falura járó szatócskodás, e mellett pálinka főzése és árusítása, kisebb kölcsönök adása kamat felszámításával. A kincstár arra törekedett, hogy külön adóztassa a zsidókat, ennek érdekében gyakran összeírták őket. Időszakunkban több országos összeírás készült róluk, történetírásunk ezek közül ez ideig csak egyet dolgozott fel, az 1730-as évek második felében készültet. Acsády Ignác végezte el ennek az összeírásnak feldolgozását, együtt az 1715. és 1720. évi országos adóösszeírások feldolgozásával.