Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Ember Győző: Magyarország lakossága a XVIII. században (Második rész )

12. Miskolc 13. Komárom 14—15. Székesfehérvár és Sopron Nem tudjuk, hogy 1765-ben milyen volt az anyaország városiassága, a fejlődés azonban nyilvánvalóan abban az irányban haladt, amelyet az 1828. évi helyzetkép jelez.

33 Abból a tényből, hogy 1720 és 1787 között az iparos és kereskedő lakosság arányszáma országosan is, a szabad királyi városokban is, nem nőtt, hanem csökkent, továbbá abból, hogy a városnak minősülő települések sorában az agrárjellegűek száma sokkal nagyobb mértékben emelkedett, mint az ipari jellegűeké, megállapíthatjuk, hogy a városodással a polgárosodás nem tartott lépést, hogy a városokban a polgári lakosság mellett egyéb, nem polgári rétegek is jelentős helyet foglaltak el, jelentőségük a városok életében erősödő tendenciát mutatott. E rétegek közül számban a városi polgárok gazdaságaiban különböző munkakörökben dolgozó, cselédi vagy zselléri sorsban élő parasztok voltak a legtöbben. Számban jóval kisebb, de hatásában annál jelentősebb réteget jelentett a városokba költöző nemesség, akár állandóan, akár csupán az év egyes részeiben laktak házaikban. A nemesség beköltözése főleg azokban a városokban volt nagyobb mérvű, és növekedett a 18. század folyamán, amelyekben királyi, azaz állami, vagy megyei és egyházi hatóságok és hivatalok működtek. Az ilyenek száma pedig egyre növekedett. A városi polgárokra a köztük vagy akár a vidékükön élő nemesek életmódja minden bizonnyal hatott, vonzotta őket. Ez is magyarázza, hogy azt a pénzt, amelyet mint iparosok és kereskedők szereztek, műhelyük vagy üzletük bővítése helyett vagy mellett szívesen fektették földbirtokba. Polgárok és nemesek egymás mellett élése számos összeütközésre nyújtott lehetőséget, de az érdekek összefonódására is. A városokban élő nemesek városi tisztségeket is viseltek, miként a polgárok állást vállaltak a vidék birtokosainál. A városi polgár arra törekedett, hogy a földbirtok mellé a nemesi rangot is megszerezze, előnevet használhasson és címeres pecsétgyűrűt viselhessen az ujján. Annak, hogy a magyarországi polgárság nem megdönteni akarta a nemességet, hanem inkább beléje olvadni, egyik magyarázata ez is lehet. A polgári forradalomhoz vajmi kevés köze volt a magyarországi polgárságnak. Viszont talán éppen ezért, a polgárság nemesedési törekvése miatt, csalódott számításában a Habsburg uralkodói abszolutizmus, amikor a nemesi kiváltságok elleni küzdelmében a polgárságot szerette volna eszközül felhasználni. Az uralkodói hatalom érdeklődése a szabad királyi városok iránt nem új jelenség volt időszakunkban, de fokozatosan erősödött. Mária Terézia uralkodásának már első felében is nagyobb volt, mint III. Károly idejében, méginkább nőtt 1760, az államtanács megszervezése után. A szabad királyi városok ügyeivel való behatóbb foglalkozásra az uralkodó számára az adta meg a lehetőséget, hogy a városoknak nemcsak királya, hanem egyben földesura is volt. A városok jólétéhez kettős érdeke fűződött: földesúri és uralkodói, azaz állami. Mindkét minőségében arra törekedett, hogy a városok anyagilag erősödjenek, gazdálkodásuk rendben legyen. A városok gazdálkodása a következetes uralkodói ellenőrzés hatására idő-