Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Ember Győző: Magyarország lakossága a XVIII. században (Második rész )

utóbbiak száma a szűkebb Magyarországon 564, Erdélyben 65, Horvátországban és Szlavóniában pedig 41 volt. Az anyaország egyes részei között így oszlottak meg: Duna bal partján 138 Duna jobb partján 165 Duna-Tisza közén 57 Tisza jobb partján 110 Tisza bal partján 62 ^ Tisza-Maros szögén 32 1720-hoz viszonyítva tehát számuk a Duna és a Tisza balpartján alig változott, a többi országrészben jelentékenyen nőtt, viszonylag a legnagyobb mértékben a Bánát területén és a Duna-Tisza közén. 1787—ben már 4 mezővárosnak volt 10 000-nél több lakosa: Kecskemét 22 734 Hódmezővásárhely 15 822 Miskolc 14130 Jászberény 10 421 Kecskemét az egész ország városainak a nagyságrendjében az 5. helyen állott, Debrecen, Pozsony, Buda és Pest után, megelőzve a többi között Szegedet, Szabadkát, Selmecbányát, Brassót stb. Hódmezővásárhely a 11., Miskolc a 12., Jászberény a 20. helyet foglalta el a sorban.

32 E példák is mutatják, amire legújabb várostörténeti irodalmunk is figyelmeztetett, hogy t.i. nem tekinthetjük városoknak csak a szabad királyi városokat, városi polgároknak csak ezeknek a polgárait. Valamely település város voltát, vagy nem voltát nem határozhatjuk meg egyedül azon az alapon, hogy a szabad királyi városi jogállást elérte-e, avagy nem. Az egyik legújabb magyar várostörténeti monográfia szerzője a városi lét kritériumainak a jogállás helyett a lakosság számát, a városban élő iparosok számát, továbbá a város szerepét az igazgatásban és a kultúrában vette. Az igazgatási szerepet abból állapította meg, hogy a városban-működött-e valamilyen jelentősebb igazgatási szerv, a kulturális szerepet pedig abból, hogy a városnak milyen iskolái voltak. Ezeket a kritériumokat véve alapul, az 1715-ben összeírt települések közül a lakosság száma alapján 51-et minősített városnak. A városban lakó iparosok száma alapján további 14 települést sorolt a városok közé. Kulturális szerepe, vagyis iskolái alapján további 11, igazgatási szerepe alapján pedig 1 település került a városnak minősítettek közé, amelyeknek száma ilyen módon 77 lett. Ebben a 77 városban volt a szűkebb Magyarország összeírt adózó háztartásainak 17,56%-a. A szerző szerint a 18. század eleji szűkebb Magyarország „városodottságának fokát" ez a szám mutatja, nem pedig a szabad királyi városok lakosságának 8,7%-os arányszáma. A szerző a 77 város közül 52-t minősít ipari jellegűnek, azon az alapon, hogy bennük a lakosságnak több mint 20%-a az iparból élt. 4 város elsősorban püspöki székhely voltának köszönhette, hogy városnak minősült. 21 városnál az agrárjelleg volt a meghatározó. A 36 szabad királyi város közül 29-et a szerző is városnak minősített. Bennük