Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Géger László: Tanácsok és termelőszövetkezetek Somogyban (1950. június—1953. június)

középparasztság irányában. Tapasztalataik szerint a középparasztok elsősorban azért nem akartak belépni a tsz-be, mert a függetlenségüket féltették.

9 Az előkészítő bizottság megalakításáról a járási vb minden esetben külön határozatot hozott. Ezután a mezőgazdasági osztály dolgozói kimentek az illető községbe, és ott megszervezték a bizottságot. Egyes járásokban a szervezésre a partes tömegszervezetek részvételével került sor. Amikor egy járás csatlakozott a „minden faluba tsz" mozgalomhoz, előbb-utóbb valamennyi községben elrendelték az előkészítő bizottság felállítását.

98 A bizottságok oktatását a mezőgazdasági osztályok tagjai „kollektíven vállalták".

99 Ebből a célból megfelelő tsz-tagokat válogattak ki, akiket az osztály dolgozói napokig oktattak a járási központban (tszcs belső körülményei, alapszabály, munkaegységszámítás, földjáradékszámítás, stb). Az előkészítő bizottságok tagjait azután ezek a tsz-tagok oktatták ki. Ez a megoldás ahhoz vezetett, hogy a tsz-vezetők alapvető ismeretek hiányában képtelenek voltak a munkát megszervezni. A járási vb elnökök részére tartott, 1950 szeptember 29-i megyei értekezleten tárgyalták először együtt a tsz-fejlesztés, a helyi választások, a begyűjtés és a mezőgazdasági munkák témakörét. Egyszersmind leszögezték, hogy nem végezhet jó munkát az a tanács, amely bármelyik kérdést elhanyagolja.

100 Ettől kezdve a tanács többnyire együttesen tárgyalták a vb üléseken ezeket a napirendi pontokat, és nem szigorú elkülönítéssel. Erről mind Fonyódon, mind Siófokon külön határozatot is hoztak.

101 Sajnos, ezt a döntést sem a járások, sem a megyei vb nem vette túlságosan komolyan, és egy idő után ismét előtérbe került a kampányszemlélet, és a tanácsok mindig annak a feladatnak a megoldását szorgalmazták, melyet a felettes szervek leginkább erőltettek vagy számonkértek. A megyei vb ülések jegyzőkönyvei szerint például 1952. január 26-tól július 17-ig egyetlen szó sem esett a tsz-szervezésről, de ugyanilyen holtidény volt 1952. augusztus 21. és 1953- február 11. között. Ez természetesen elképzelhetetlen, tehát vagy a jegyzőkönyvek pontosságát kell megkérdőjeleznünk, vagy a megyei vb munkáját jellemezték alapvető fogyatékosságok. A magam részéről az előbbi feltevést tartom valószínűbbnek. A témakörök eme együttes tárgyalása az egyes osztályok profiljában elmosódást eredményezett, és ez leginkább a mezőgazdasági osztálynál jelentkezett, mivel a tsz-szervezésben az egész vb és minden osztály dolgozója részt vett, de agitáltak a tanácsi apparátus tagjai a mezőgazdasági munkák végzése (mezőgazdasági osztály), a begyűjtés (ipari és kereskedelmi osztály), az adófizetés (pénzügyi osztály) és a tanácsválasztások (titkárság) mellett is. A legnagyobb tehernek mégis a mezőgazdasági osztály dolgozói voltak kitéve, és ezen az osztályon volt a legnagyobb a fluktuáció, annak ellenére, hogy a termelőegységektől, tömegszervezetektől is ez az osztály kapta a legtöbb segítséget. Kétségtelen, hogy a végzett munka többsége alapján ebben az időben inkább szükségeltetett ezen az osztályon népnevelő agitátor, forradalmár káderes, mint szakképzett előadó. Pedig a szakértelemre nagy szükség lett volna, mivel a mezőgazdasági munkatervezését, szervezését, irányítását és ellenőrzését ez az osztály látta el a munka minden részletére kiterjedő szabályozással. Éppen ez a túlszabályozás eredményezte a legtöbb gondot, mivel olyan kérdésekben is utasításokat adtak, amelyekben fölösleges volt, hiszen a parasztok értettek a termeléshez. Nem beszélve arról, hogy az utasítások jó része sületlenség volt, amely a gazdasági károkon túl a politikai-gazdasági vezetést is lejáratta, és a termelők végső elidegenítéséhez vezetett. Ugyanakkor a leglényegesebb kérdések - a tsz-ek jövedelmezővé tétele, hozzáértő vezetők képzése, a munka