Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Ember Győző: Magyarország lakossága a XVIII. században (Második rész )
Györgyöt emelhetjük ki, aki Békés megye újratelepítésében jelentős szerepet játszott. Az idegeneknek adományozott birtokok jelentékeny részét idővel magyar főúri családok szerezték meg. A birtokszerzésnek két módja volt: vétel és házasodás. Előnyben voltak azok a családok, amelyeknek tagjai, az uralkodói hatalom szolgálatába szegődve, az ország kormányzatában is szerephez jutottak. Gróf Károlyi Sándort tekinthetjük a birtokszerző magyar főnemes legjobb példájának a 18. század első felében. A helytartótanács tanácsosa és az országos vagy tartományi biztosság első igazgatója volt. A család ősi birtokai: Nagykároly és Olcsvaapáti mellé felesége hozományaként kapta a salánkai uradalmat, azután megvásárolta a kincstártól a tarcali szőlőket, Schlick Lipóttól a csongrád-vásárhelyi uradalmat, amely azelőtt Bercsényi Miklós tulajdona volt, s amelyhez unokája: Antal, Harruckern Jozefa hozományaként, megkapta Szentest, Békéscsabát és Orosházát. Ő vásárolta továbbá a nagysurányi és a tótmegyeri uradalmakat a Kaunitz családtól, a bélteki uradalmat az Aspremontoktól, Rákóczi Julianna örököseitől, valamint a kincstártól. Tisztviselői fizetés fejében kapott adományok mellett ugyancsak vásárlás útján szerezte birtokait a század első felének másik nagy birtokhalmozója: Grassalkovich Antal, a magyar kamara elnöke. A nagybirtok a szűkebb Magyarországon, elsősorban a töröktől visszafoglalt területeken, mind abszolút mértékben, mindpedig a közép- és kisnemesi birtokhoz viszonyítva, jelentősen megnövekedett. Habár a birtokok ára általában is igen alacsony volt, s különösen alacsonyra becsülték az idegeneknek kiárusított kincstári birtokokat, a nagyméretű vásárlásokhoz mégis jelentős pénzösszegre volt szükségük a birtokszerzőknek. Korábban szerzett jószágaik jövedelme csak részben biztosította az újabb gyarapításhoz szükséges összeget. Jövedelmükön kívül jelentős összegű kölcsönöket is fordítottak vásárlásokra, bonyolult pénzügyi hitelműveleteket bonyolítva le. Ezekben nagy szerepe volt annak a pénztőkének, amely különböző egyházi személyeknél és testületeknél halmozódott fel, s amit kamatra elsősorban a birtokszerző főurak vettek kölcsön. A világi nagybirtok nagyarányú növekedésével párhuzamosan megindult a nagybirtok eladósodási folyamata is. 29 A bécsi udvarnak az a törekvése, hogy a magyar főnemességet idegenekkel hígítsa fel, sikerrel járt. Nemcsak azáltal, hogy idegenek jutottak nagybirtokhoz és indigenátushoz, hanem azáltal is, hogy a magyar főnemesek összeházasodtak az idegen főúri családokkal. A házasodásnál döntő szempont volt a birtokszerzés. Nagy számban épültek szerte az országban, főleg a Dunántúlon és a nyugati Felvidéken, de másutt is, a főuraknak — egyháziaknak és világiaknak — fényűző pompával berendezett barokk kastélyai. A század első felében ezek a kastélyok még állandó tartózkodási helyei a magyar főurak túlnyomó többségének. Mellettük természetesen építenek palotákat az ország fővárosában, Pozsonyban, nem különben a birodalom központjában, Bécsben is, hiszen ez velejár azzal, hogy hivatalt viselnek az e városokban működő országos és udvari központi kormányhatóságokban, részt vesznek az országgyűlésnek Pozsonyban tartott ülésein. Kevesen vannak még azok, akik az év nagyobb felében külföldön laknak, és csak vadászni, vigadni járnak haza. Ennek az időszaknak a magyar főnemességet egyetemlegesen, vagy akárcsak többségében, aulikusnak mondani erős túlzás lenne, különösen, ha tudjuk, hogy az uralkodói abszolutizmus
