Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Géger László: Tanácsok és termelőszövetkezetek Somogyban (1950. június—1953. június)

önmagában, a gazdasági-társadalmi szervezettől, az egész állami mechanizmustól elszakítva kísérelné meg elemezni. Különösen fontos ezeknek az összefüggéseknek a hangsúlyozása akkor, amikor a tanácsok öntörvényű fejlődésétől eltérő körülmények következnek be, amikor a fejlődés tendenciáit éppen ezeknek a körülményeknek az analízise alapján lehet felmérni és meghatározni. A felszabadulás óta eltelt időszakot az agrárviszonyok fejlődése szempontjából szintén periodizáljuk. Itt - részben egyéni jogpolitikai megközelítés, részben az általános közgazdaságtörténeti elmélet felosztása alapján - a következő fő korszakokat különböztethetjük meg

3 (itt is érvényes, hogy az egyik szakasz - különösen az egyes alperiódusokon belül - „átjátszik" a másikba, azaz a felosztás csak megközelítő érvényességű): I Az agrárviszonyok demokratikus átalakítása. 1945-1948. II Az agrárviszonyok szocialista átalakítása. II/l. 1948-1953- Az MDP Központi Vezetőségének (a továbbiakban KV) 1953- júniusi határozatát megelőző időszak. H/2. 1953-1956. A júniusi határozat és az 1956. évi népfelkelés közötti időszak. Az 1. korszak kezdete egyértelműen az Ideiglenes Nemzeti Kormány 6001 1945- M. E. sz. rendeletéhez kötődik, mely „a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhözjuttatásáról" rendelkezett.

4 Ennek alapján ez a korszak is tulajdonképpen két részből áll: a földosztás és a népi demokratikus agrárfejlődés szakaszából. Erről a korszakról érintőlegesen csak azt tartom fontosnak ehelyütt megjegyezni, hogy a 600/1945. M. E. sz. rendeletre rányomta bélyegét a tanácsköztársaság elhibázott földbirtokpolitikájának emléke. Emiatt hiába készült a Nemzeti Parasztpárt 1945. januári földreformtervezete (a Magyar Kommunista Párttal egyetértésben) a baloldali eszerek 1917-es, a földről szóló dekrétumban törvényerőre emelt programja alapján, 1919 annyira kísértett, hogy az orosz parasztok képviselői által összeállított „Választói utasítás" magyar változata azzal, hogy csak befejezte az agrárviszonyok demokratikus átalakítását, s nem vált egyúttal - mint az 1917-es orosz „elődje" - a szocialista agrárátalakulás lépcsőfokává is, színtiszta demokratikus programmá degradál ódott.

5 Ebből következően az agrárviszonyok szocialista átalakulása a második korszakra maradt. Bár közvetlenül a felszabadulás után már alakultak spontán termelőszövetkezeti kezdemények, ezek azonban támogatás híján szinte kivétel nélkül elsorvadtak. A hivatalos állami támogatás és tsz-szervezés a nagybérletek felszámolását kimondó 9000/1948:

F. M. sz. rendelet megjelenését követően indult. Kezdetben a fejlődés igen gyors, a tagok száma meghaladta a 36 ezer főt A tagság szociális összetétele egyoldalú, a túlnyomó többség földnélküli, vagy 0-7 kh. birtokkal rendelkezett, termelési tapasztalatai, saját termelőeszköze kevés, és a nagybérletekkel használatukba került földek minősége rossz. Ez az indulásra rányomta bélyegét, hiába volt meg a pionírok önkéntes, tudatosan vállalt lelkesedése, az így létrehozott termelőszövetkezeti csoportok üzemi fölényéről, vonzó példájáról nem beszélhetünk. 1950-ben a fejlődés egyenletes, hirtelen felfutás csak 1951-1952 fordulóján következik be, amikor fél év alatt a két évvel azelőttinek tízszeresére emelkedik a tsz-tagok száma. A nagyarányú mesterséges felfuttatás reakciója volt - az adott körülmények között - a törés: 1953-ban az MDP KV júniusi határozata nyomán rövid néhány hét alatt tízezrek léptek ki, s 1954 végére a két évvel azelőtti tagságnak alig 60 %-a maradt a nagyüzemekben. Ezek a tények még mindig