Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Bognár Tibor: A német lakosság elleni jogfosztó- és korlátozó intézkedések Somogy megyében (1946—1949)

JEGYZETEK 1. Az állam nemzethűség címén a hitlerizmussal való szembeszegülést kérte számon a hazai németektől, azt. aminek a maga államiságában rendelkezésre álló eszközökkel sem volt képes megfelelni. Elégtelen volt a hűség bizonyítására a Volksbundtól való távolmaradással kifejeződő állásfoglalás, ha nem sikerült elfogadható bizonyítékot szolgáltatni arra nézve, hogy „a hitlerista terror ellenére is nemzethűségüknek és demokratikus érzelmüknek bizonyságát adták", a kitelepítendők közé kerültek. Lásd ennek somogyi vonatkozásairól bővebben Bognár Tibor: Nemzethűségi vizsgálat a Somogy megyei németek körében (1945-1946.) in. Kanyar József szerk.: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 19. Kaposvár, 1988. 2. 12 330/1945. ME. sz. r. 3. ..Mi nem szégy'enlünk azonban vasmarokkal belenyxilni ebbe a kérdésbe... Az a gyanú - azt hiszem - a Kommunista Pártot nem érinti, hogy mi a svábokkal kesztyűs kézzel akarnánk bánni" - jelentette ki Rákosi. [Rákosi Mátyás A magyar demokráciáért. Bp. 1948. A falu a választások előtt. 1945. szeptember 9-én, a földigénylő bizottságok kongresszusának kommunista tagjai előtt elmondott beszéd). Bibó István, aki ebben az időben a belügyminisztérium főtisztviselője volt, 19-t5. december 15-én megfogalmazott és a minisztertanácshoz eljuttatott emlékiratában élesen bírálta a rendelet tervezetét, méhnek létrejöttében egy ebként maga is közreműködött. Következményeit tekintve párhuzamot vont közte és az 1944-es zsidó deportálások között. Óvta a kormányzatot olyan lépés megtételétől, mely a felvidéki magyarság elleni további akciókra bátoríthatná a csehszlovák kormányt: „Nemzeti szempontból a legsúlyosabb következmény az lesz, hogy mindaz, ami Magyarországon a németekkel történik, precedensül és mintául fog szolgálni a csehszlovákiai magyarság, sorsára nézve." (Bibó István: Emlékirat a magyarországi németség kitelepítésével kapcsolatos helyzetről. 1945. december 15.) (Magyar Nemzet 1989. március 4.) Ugyanerre az összefüggésre irányította rá a figyelmet a püspöki kar 1945. október 1~M körlevele is, amely így fogalmazott: „IIa csak a bűnösöket büntetnék, hallgatnánk, de a rossznak barátaiként minősítenek és eltávolítanak olyanokat is, akikre a bűnt nem bizonyították rá, sőt olyat hoznak fel ellenük bűnül, ami természetjogon megilleti őket, például az anyanyelv. Ne tegyünk olyasmit, amit a fegyverszüneti határvonalon túl, magyarokkal szemben elkövetőktől nemcsak felháborodással fogadtunk, de elviselhetetlennek is éreztünk." - figyelmeztetett a körlevél. (Mindszent)' József: Emlékirataim (Torontó, 1974.) 115. oldal.) 4. 70010/1946. BM. sz. r. 6. §-a. 5. 3820/1945. ME. sz. r. 13. §-a. 6. Sajátosan kommentálta a mentesítési eljárást a Somogyvármegye című napilap 1946. évi június 8-i számában, amikor megállapította, hogy „általában a kitelepülök nincsenek kétségbe esve és bizakodással néznek sorsuk elé. Azt vártuk volna, hogy sokkal több lesz a mentesítési kérvény, sokkal nagyobb lesz a magyar földhöz való ragaszkodás. Úgy látszik, a hitleri méreg igen mélyen szívódott bele ezekbe az emberekbe és tényleg elszakadtak a magyarságtól." 7. A hűtlen kezelés büntetésére az 1946: IX. tc. 15. §-a az 1878: V. tc.-ben foglalt büntetőtörvénykönyv 361. és 363. §-ait hozza fel, a zár alá vett vagyon megrongálását pedig a 12 330/1945. ME. sz. r. 3. §-a alapján büntették. 8. 70 010/1946. BM. sz. r. 23. §-a. - Az internálást a 8130/1939. ME.sz.r. és a végrehajtására kiadott 760/1939. BM. sz. r. alapján hajtották végre, mivel az 1945 utáni jogalkotás az internálásra vonatkozóan - legalábbis nyilvánosságra hozott rendeletben - nem dolgozott ki szabályozást azon kívül, hogy a nemzethűségi eljárást részletező 3820/1945. ME. sz. r. a Volksbund-vezetők internálásáról intézkedett. Ettől függetlenül azonban már a vizsgálat előtt is internálták azokat, akikkel szemben a helyi szervek ezt az elbánást indokoltnak tartották. A fegyverszüneti egyezmény alapján hozott 302/1945. ME. sz. r. (MK. 7.-febr. 27.) csak a német állampolgárok rendőrhatósági őrizet alá való helyezéséről intézkedett,