Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Lagzi István: Lengyel menekültek evakuációja a dél-dunántúli megyéken keresztül (1939—1940)
nyilatkozott, a templomban sokszor imádkoztak a lengyelekért. Ez bátorítólag hatott ránk. Utólag bevallva, a nagypolitikából keveset értettünk, azt azonban éreztük, hogy aki a szabadságért harcoló lengyeleket segíti, az jó ügyet szolgál." A jó ügy szolgálata a források és visszaemlékezések szerint vonzó tevékenységnek bizonyult. A témakör vizsgálata azért is fontos, mert az evakuáció a magyarországi menekült-ügy, a lengyel háborús emigráció történet legösszetettebb kérdése, másrészt az evakuáció történetének részletes feldolgozása a háború alatti bel- és külpolitika árnyaltabb, körültekintőbb ábrázolásához, a magyarországi lengyelbarátság érdemi megítéléséhez ad segítséget. I. A II. világháború kezdetén Romániába és Magyarországra — mint már említettük — több tízezer lengyel katonai és polgári menekült érkezett. A balti államokba is jelentős számmal menekültek. Egy részük 1939 őszén, 1939 telén továbbment Franciaországba, — Witold Bieganski szerint — 4 ezren Brazíliában, igen sokan az USA-ban, Kanadában és más országokban kerestek menedéket. Egyes menekült csoportok Jamaikába, Mauriciusra, és Indiába, mások Ausztráliába utaztak. A menekülés fő iránya még 1940 tavaszán is Franciaország volt. A francia kormány hozzájárulásával Franciaországba érkeztek egyéb lengyel csoportok, majd politikusok is. Később a nyugati német offenzíva megkadályozta a lengyel menekültek Franciaországban való csoportos gyülekezését, ezért több ezer katonakorú polgári menekültet Közeikeletre irányítottak. Cypruson többszáz fős lengyel menekült csoport gyülekezett. Néhányszáz lengyel Jugoszláviában maradt, kb. 2000 fő Japánba emigrált, ahonnan sokan továbbutaztak Kanadába az USA-ba és Kínába. Sanghajban 900 lengyel telepedett le. Litvánián keresztül — Bieganski tanulmánya szerint — viszonylag kevés, 300—400 személy utazott Svédországba. Franciaország katonai összeomlása után kb. 3000 lengyel menekült Olaszországban internáló táborba került. 11 Az emigráns lengyel kormány Franciaországban való megalakulása után a háborúban való részvétel, súlyának és tekintélyének biztosítása érdekében elhatározta, hogy francia területen lengyel csapattesteket szervez. 12 Hamarosan megkezdődött a semleges és nem hadviselő országokban lévő lengyelek Franciaországba való szállítása és az önkéntesek toborzása. 13 Az 1939 szeptemberi harcok során különböző országokba menekült lengyelek francia (majd angol) területekre való szállítását az ún. „Ewa"-akciók keretében oldották meg. Az evakuáció központi koordinációját az emigráns kormány hadügyminisztériuma biztosította. 1 * 1 Az evakuáció területi irányításában rendkívül fontos szerepet kaptak a Romániában, Magyarországon, Jugoszláviában, Görögországban, Törökországban akreditált lengyel katonai attasék (és a követségeken dolgozó különmegbízottak). Bukarestben Tadeusz Zakrzewski vezérkari alezredes, Budapesten Jan Pindelli-Emisarski alezredes teremtette meg az evakuáció feltételeit. Az evakuációs központot Belgrádban Tadeusz Wasilewski vezérkari alezredes, Athénban Luzinski vezérkari alezredes, Splitben Leopold Goebel alezredes vezette. 15 A balti országokba menekült lengyel katonai személyek evakuációját a lettországi lengyel követség katonai attaséja Zóltek-Mitkiewicz vezérkari alezredes és a stokholmi lengyel követséghez beosztott Tadeusz Rudnicki vezérkari alezredes, Sikorski rendkívüli megbízottja irányította. 16
