Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Lagzi István: Lengyel menekültek evakuációja a dél-dunántúli megyéken keresztül (1939—1940)

LENGYEL MENEKÜLTEK EVAKUÁCIÓJA A DÉL-DUNÁNTÚLI MEGYÉKEN KERESZTÜL (1939- szeptember—1940. január) LAGZI ISTVÁN A legújabbkori magyar—lengyel történelmi kapcsolatok egyik igen fontos fejezete a második világháború idejére esik. A különböző magyar

1 és lengyel

2 nyelven, megjelent publikációkból ma már köztudott, hogy 1939 szeptemberében (és az azt követő hónapokban) magyar területre több tízezer lengyel állampolgár menekült, majd jelentős részük — mintegy 32 ezer fő — a magyar hatóságok hallgatólagos tudtával, a magyar lakosság, társadalmi szervezetek aktív segítségével

3 elhagyta az ország területét, francia, majd angol területekre utazott, korabeli szóval élve evakuált.

4 1939 szeptemberében a lengyel hadsereg egységei közül Magyarországra menekült többek között a 10. páncélosdandár, a 3. hegyi lövész dandár, a 3nehéztüzérségi ezred, az 3. podhalei lövészezred, a stryji 4. utászezred, a 9. és a 2. ulánus ezred, a krakkói, poznani, przemysli, varsói, lwówi városparancsnokság, a vasútbiztosító zászlóalj egységei. A Katonai Térképészeti Intézet, az 5. krakkói híradós törzs, a varsói 53- gyalogezred, all. motorizált légvédelmi tüzérezred, a stryji gépesített tüzérosztály, a bresztí páncélos osztály, a 6. podhalei lövészezred, a 9. ezred páncélos egységének épségben maradt alakulatai is átlépték a magyar—lengyel batata A lengyel katonai menekültek személyi összetétele a következőképpen alakult: 10% tiszt, 86% altiszt és legénység, 1,4% rendőr és vámőr.

6 A magyar területre érkezett lengyeleket táborokban helyezték el. A táborok egy részét (a menekültek képviselőivel való megállapodás értelmében) előnyös földrajzi helyzetben lévő területeken: Budapest környékén, a Dráva és Mura menti falvakban, Zala és Somogy megyében, Mohács és Kalocsa térségében szállásolták el. Az ország területén 1939 őszén (és a későbbi időszakban) 141 katonai és 114 polgári menekült tábort és egészségügyi ellátási helyet létesítettek. A Magyarország területére érkezett lengyel hadsereg tábornokait, tisztjeit és katonáit a H.M. 49 402/eln. 1 b-1939. sz. rendelet 1. pontja szerint nem tekintették hadifoglyoknak s ezt velük való bánásmódban kifejezésre is juttatták. A nemzetközi szokásoknak megfelelően az 1913 évi XLIII. tc-el törvényerőre emelt 1907 évi Hágai Egyezmény II. fejezetének 11. pontja értelmében a lengyel katonai személyeket — fegyveres őrökkel ellátott — táborokba internálták. Az előbb említett Hágai Egyezmény II. fejezetének 11. pontja az őrzést nem tette kötelezővé, sőt egyenesen felhatalmazta az illető semleges (nem hadviselő) hatalmat arra, hogy az internáltakat bizonyos feltételek mellett szabadlábra helyezhesse, azaz részükre szabad lakhatást és mozgást biztosítson. Az 1936. évi Genfi Egyezmény XXX. II. fejezete 13. cikkének