Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Andrássy Antal: A somogy—baranyai 44-es dandár szervezése és harcai 1919-ben
frontra mozgósítani, ahova tulajdonképpen a katonai összeomlás és a kormán}' lemondása miatt már nem érkezett meg. 1,9 Itthon a megye politikai és katonai vezetői mindent megtettek az egységek hadra foghatóságáért. A katonák politikai felvilágosítására, az egyre nehezebbé vált katonai és gazdasági helyzet megértésére, a harc folytatására népszerű, az egységek, alegységek beosztottjait ismerő politikai megbízottakra, biztosokra volt szükség. Ezért Latinca Sándor kormányzótanácsi biztos — látván a július végén eluralkodó bizonytalanságot —, vállalta a személycserékért a felelősséget. Elsőként, július 12-én a nem katonai, ún. idegen politikai megbízottakat jelentkezésre szólította fel „...akár budapesti, akár helyi hatóságoktól kapták megbízatásukat"! 1 "' 9 Majd a dandár, illetve egységei július közepén megkezdődött átszervezésekor régi, szervezett helybeli rátermett munkásvezetők politikai megbízatást kaptak. Július 15-én a pótzászlóaljhoz, az állomásparancsnoksághoz, az ezred, valamint a visszatért zászlóaljakhoz neveztek ki megbízottakat. A Hadügyi Népbiztosság az intézkedést most is kifogásolta, de az események felgyorsulása miatt kénytelen volt hallgatólagosan tudomásul venni. Július 23-án például a két héttel korábban (15-én) kinevezett Győrffy Antalt (1893—1968) a Latinca század, illetve a munkászászlóalj korábbi politikai biztosát a hadsereg-főparancsnokság utólagosan kinevezte a kaposvári katonai állomásparancsnokság politikai megbízottává. Maguk a parancsnokok is igényelték ezt. Erre például álljon a 44-es pótzászlóalj parancsnokának kérése Latincához, hogy Kovács József eddigi politikai megbízott helyére Szalay Györgyöt nevezzék ki. — „Kovács József elvtárs ezzel szemben a katonákkal alig érintkezik, a hatáskörével a parancsnoklást nem ellenőrzi, hanem sajátmaga gyakorolni próbálja, miért is vele harmóniában működni nemcsak nehéz, de az elkerülhetetlen súrlódások ismétlődése miatt csaknem lehetetlen. 161 A katonák kiképzése, az alegységek harca felkészítése júliusban, az utolsó napokban is folyamatos volt. A harci szellem igaz változó, miközben a belső bajok, immár az ellenforradalmi hangulat is fokozódóban volt. A karhatalmi és katonai alegységekre sajnos, egyre több helyen volt szükség. Igaz, ezek megjelenésükkel, sőt az aratási munkálatokban való részvételükkel a legtöbb helyen megnyugvást okoztak. Július utolsó napjaiban mindezek ellenére szükség volt egy mobil karhatalmi egységre, amely az ellenséges belső megnyilvánulásokat felszámolta. Latinca ezért ragaszkodott július 30-án, a munkászászlóalj ún. készültségi századához, melyet akkor a demarkációs vonalra vezényelt le a hadsereg-főparancsnokság. 162 Az utolsó órákban, augusztus 2-án vezényelte el a hadtestparancsnokság Kaposvárról a munkászászlóaljtól Székesfehérvárra a 7. huszárezredhez a 10 főből álló fél lovasszakaszt is. Somogyban, így a demarkációs vonalra vezényelt egységek, valamint a munkászászlóalj két újonc százada állomásozott. Ebből is az egyik a tabi, a lengyeltóti, illetve a marcali járásokban "...az aratási munkálatoknál karhatalmi szolgálatot teljesít", míg a másik századnál pedig a kiképzés folyik, jelentette július 24-én Beksics Olivér volt őrnagy 7 , a munkászászlóalj parancsnoka. 1 " 4 A II. hadtest siófoki vezérkarában július utolsó napjaiban az ellenforradalmi szervezkedők lettek úrrá. Korábban már a hadtest vezérkari főnökének, Craenenbrock Edgar alezredesnek tudtával és megbízásából több tiszt szökött Szegedre az ellenforradalmárokhoz. Miközben még a Vörös Hadsereg élethalálharcát vívta, az áruló tisztek és az ellenforradalmi kormány kapcsolatot teremtett. A Tanácsköztársaság megdöntésekor, augusztus l-jén a II. hadtest mintegy 9000 főt és 3 üteget
