Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Borsa Iván: Királyi rendeletre tartott megyei közgyűlés Somogyvár mellett 1444-ben

28. Marczali László Marczali Bánfi Györgynek volt a fia, Imrének és Jánosnak viszonylag távoli rokona. Jogutódjuk azáltal lett, hogy a Vajdafi-ág 1459-ben Jánossal kihalt. Turul 15 (1897) 132—135. 29. Marczali László ügyvédjének előadásával ellenkezően a Marczaliak 1440—1444 között mindvégig Ulászló, nem pedig V. László pártján küzdöttek. Marczali Imre éppenséggel egyik vezéralakja volt a lengyel pártnak. 1440-ben tagja annak a hattagú küldöttségnek, amely Ulászlót meghívta a magyar trónra (Mon. Fol. XII. 409; DL 39291), emiatt hazatérte után Erzsébet királyné börtönbe vetette (Zichy IX. 9, 10) és kiszabadulása után Ulászló vállalt éhe kezességet Fe/'ér.Authentia 126). A harcok folyamán állandóan Ulászló környezetében találjuk, illetve az ő pártján hadakozott a Dunántúlon. (A temérdek adatból néhány: 1441: Fejér-. Authentia 123; 1442: Zichy IX. 40; 1443; DL U3716; 1444: Fejér: Genus 61.) Öccse, János mindvégig egy párton volt vele (pl. 1440: Turul 1887. 2, 3. jegyzet; 1442: Teleki: Hunyadiak kora X. 120), ugyanígy unokatestvéreik, a politikailag jóval kisebb súlyú Marczali Bánfi György és István is. (A 28. és 29- jegyzetet lektoromnak, Engel Pálnak köszönöm.) 30. Utalás az 1447. március 25-i decretum III. szakaszára, bár ez az 1443 februárja utáni esetekre nem vonatkozott. {Döry—Bónis—Bácskai i. m. 362. ) 31. A 32. sz. oklevél. 32. A 33. sz. oklevél.