Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Borsa Iván: Királyi rendeletre tartott megyei közgyűlés Somogyvár mellett 1444-ben

kérésére átírja néhai Wylak-i Miklós erdélyi vajda és Thamasy-i Vajdafi Henrik somogyi és verőcei ispánok 1444. június 10-én kelt, a káptalan ügyvédje: Megygyes-i Márk által bemutatott oklevelét (lásd a 10. sz.). —Jobb oldalon a szöveg alatt: Per Gereczy. Papíron, hátlapján pecsét nyoma. DL 18625. (Acta eccl. fasc. 19. n. 3D 32. 1483- március 5. (52. die oct. epiph.) Buda. Bathor-i István országbíró ítéletlevelében tartalmilag átírja I. Mátyás 1480. december 30-án (lásda 29. sz.) és a somogyi konvent 1481. április 17. után néhány nappal kelt oklevélét (lásd a 30. sz.), majd előadja, hogy a király a pert áttette az országbíró elé, s a per halasztásokkal a mostani vízkereszt ünnepének nyolcadára halasztódott. Ekkor Marczaly-i László ügyvédje: Mere-i János a somogyi konvent levelével megjelenve kérte Miklós vajda és Thamasy Vajdafi Henrik eskütételt elrendelő ítéletlevelének és azt követő összes eljárásnak (ceterosque processus earundem universos exinde secutos) bemutatását. Mire a káptalan ügyvédje: Meggyes-i Márk (a káptalan levelével) bemutatta a pátens ítéletlevelet és a fehérvári káptalan zárt alakban kibocsátott jelentését (vö. a 9. és 26. sz.). Ezután Mere-i János ügyvéd kifejtette, hogy a közgyűlést a király parancsára tartották, de Ulászlót, a lengyel király fiát, csak egyes bárók választották királlyá Albert király kiskorú fia: László király ellenében, aki természetes uruk volt, s Ulászló nem is volt az ország régi szokásai szerint megkoronázva. A keletkezett belháborúban Vajdafi Imre és János hű maradt Albert királyhoz és fiához, s Ulászló királyt sem az igazságszeretete, hanem az Imre és János elleni gyűlölete vezette, hogy ilyen gyűléssel, nem pedig rendes bírókkal és az ország régi szokásai szerint járjon el ellenük. Ulászló Imrét elfogatta és bilincsben tartotta; egyébként is a prelátusok, bárók és valamennyi nemes konvenciója által hozott decretum az egymásnak okozott károkat megszüntette, Ulászló királynak ilyen ügyben kiadott okleveleit érvénytelenítette (cassate et revocate). A káptalan ügyvédje elfogadta, hogy a királyok és fejedelmek közti háborúban az egymásnak okozott károk ügyét rendezték, de a káptalan egyik félhez sem tartozott, senkinek kárt nem okozott, s a Vajdafiak parancsára nekik ártatlanoknak ( nullis suis demeritis exigentibus) sok kárt okoztak, ezért Marczaly-i László a káptalannak elégtétellel tartozik. Mindkét ügyvéd ítéletet kért. Az országbíró a prelátusokkal, bárókkal, esküdt ülnökökkel, az ítélőmesterekkel és nemesekkel a bemutatott két oklevelet a kárpótlás érdekében nem tartotta elegendőnek, s ezeket hatálytalanította, majd úgy ítélt, hogyha a káptalan más bizonyítékok alapján kíván a károkért elégtételt kapni, azt más bírósági eljárással (per alios iuridicos processus) keresse. Foltos, hiányos papíron, hátlapján pecsét nyoma. Veszprémi káptalan magánk. 880. sz. ( N. et K. Bérén 48/A— DF 201472.) Azonos szövegű, a felek között folyó másik perben (lásd a 10. sz. és a 25. sz.) kiadott oklevél. Papíron, hátlapon töredezett pecséttel. Vas megyei Levéltár 1129. sz. (Vasvár-szombathelyi káptalan hiteleshelyi lt. fasc. 54. n. 54. - DL 262586.) 33. 1511. október 27. ( 22. die oct. Mich.) Buda. Peren-i Imre Abawywar megye örökös ispánja, nádor, a kunok bírája előtt, amikor Budán Mihály-nap nyolcadán a főpapokkal, bárókkal, az ítélőmesterekkel és az ország nemes esküdt ülnökeivel törvényszéket ült, személyes idézést ( citationem personalem) tartalmazó levelével megjelent Gywla-i János (egr.) és Batthyan-i Boldizsár (egr.) jelenlétében előadta, hogy- szüksége volna Wylak-i Miklós erdélyi