Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Bősze Sándor: A dél-balatoni fürdőegyesületek történetéből (1890—1944)
megfelelő tőke hiánya miatt még a legveszélyeztetettebb 675 folyóméternyi (6320 m-ből) szakaszhoz sem tudtak hozzáfogni. A parti telepesek egyesülete — ők a Népjóléti Minisztérium segítségét kérték — is csak a meder kotrását kezdték meg. 9 " 1 A Balatonszemesi Fürdőegyesület tagsága is sok energiát fordított a gyakori árvíz elleni küzdelemre. Mivel 1914 márciusában különlegesen magas volt a vízállás, ettől az esztendőtől működtettek szivattyút. A kicsapódó víz és a csapadék felgyülemlése azonban továbbra is állandó problémát jelentett. Ezért a kikötői felügyelőség által kölcsönadott szivattyúval — még az első világháború alatt — áttértek a benzinhajtásról az elektromos energiára. Az egyesület 1910-ben kérte a Földművelésügyi Minisztériumtól a telep alagcsövezését. Ez a kérésük a villamos szivattyú beállításával közel egyidőben teljesült. 1916-ban a földművelésügyi kormányzat 2000 koronát engedélyezett a Balatoni Kikötők Felügyelőségének a szemesi fürdőtelep vízmentesítésére. 1917-ben a Tó alacsony vízállása lehetővé tette a korábban abbahagyott munka folytatását, hogy büszkeségünk, a híres szemesi homokpart és a vízáradás folytán részben tönkretett park, a lehetőség szerint megközelíthessék régi formájukat.." A villatulajdonosok kára is jelentős volt. Ezért nemcsak állami támogatást kértek, hanem hajlandók voltak a helyreállítási munkálatok költségeihez megfelelő arányban hozzájárulni. Az egyesület elképzelése szerint az akkori vízparttól számítva 15—20 méter távolságra terméskőből és betonból két párhuzamos, 4—5 m-re egymás mellett futó falat kellene építeni. Ezt a sávot feltöltve pedig úttestet képeznének ki, mintegy 80 cm-rel az akkori vízszint felett. Az út mentén fasor vonulna végig, egyben átvéve a korábban elpusztult sétány szerepét is. Az így megépítendő gát hatását fokozandó javasolták, hogy ezen gát és víz, valamint a gát és villasor közti terület kotrógép segítségével 20—40 cm magasságra feltöltendő lenne..." 1924-re sikerült teljesen elszivárogtatni a csapadékvizet. Közegészségügyi szempontból azonban még megoldásra várt az alagcsőhálózat kitorkollásánál lévő akna bűzös vizének folyamatos kivétele. A Földművelésügyi Minisztérium 13000 000 K államsegélyt adott a Balatoni Kikötők Felügyelőségének, hogy a telep vízlevezető árkait és szivattyúművét rendbe tudja tenni. A javítás után a felügy-előség a berendezést átadta a Balatonszemesi Fürdőegyesületnek. 1925-ben a község képviselő-testülete versenytárgyalást hirdetett — egyebek mellett — a partvédelmi munkálatokra is. Az egyesület is kidolgozott egy tervet, melynek megvalósítását 1929 tavaszán szerették volna megkezdeni. Mivel az általuk szükségesnek ítélt 4000 pengőt ők biztosították, a felügyelőségtől csak munkásokat kértek. A munkát azonban nem tudták a kitűzött időben elvégezni. 1931-ben ismét rendkívül magas volt a vízállás. A Tó medre 100 méterrel szélesedett a villák felé, így a még ellenálló, védőgátul szolgáló sétányt is veszélyeztette. A közgyűlés által választott bizottság partvédelmi tervet kért a Földművelésügyi Minisztériumtól. A 200 pengős tervezési díjat is kifizette az egyesület. A 900—1000 méteres védőmú költségvetése 56—60 000 P volt. Az 1936-ban készült terv alapján már a következő évben elkezdték a földmunkákat. 1941-ben az épülő védrendszert mintegy 1 km-rel tovább építették. A tervezett 180000 pengős költség 45%-át gróf Hunyady József, a part birtokosa, 5 5%-át pedig a villatulajdonosok adták. A munka továbbfolytatásához 1943-ban 10000 P államsegélyt kaptak. 96 A két település fürdőegyesületeinek áldozatos partvédő tevékenysége nem volt egy-edülálló példa. A fonyódi fürdőegyesületek, valamint a máriafürdői, őszödi, csehi és földvári társaik is komoly erőfeszítéseket tettek az árvíz ellen. 9
