Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Dóka Klára: A Somogy megyei vízimalmok történetéből (1885—1944)
A szántók részesedése a községek határában a többi turbinás malommal rendelkező településen is nagyobb volt a megyei átlagnál (pl. Beleg: 62,02%, Babócsa 55,51%, Kisberény 62,74%, Nikla 73,25%, Nemesvid 60,81% stb.) 1 " 8 A vízimalmok megléte azonban nem a korlátlan fejlődést bizonyította. A malmok legtovább a dombok között, a nagyobb esésű patakok mellett, a viszonylag kishatárú és kevés lakosú községekben maradtak meg, ahol azonban a gazdák képesek voltak a lakosság ellátásához szükséges gabona megtermelésére. A turbinás vízimalom a községek önellátó gazdálkodásának egyik viszonylag korszerű tényezője volt, amely adott helyzetben fontos természeti energiát hasznosított. A malmok jelentős része még a második világháború előtt befejezte működését. A megszüntetést a tulajdonosnak az alispáni hivataltól kellett kérni, és a műszaki szempontból illetékes kultúrmérnöki hivatal előírta, milyen vízépítési feladatokat kell végrehajtani. Általában elrendelték a malomárkok, árapasztók eltömését, a malomfők, duzzasztók lebontását. Mivel korábban a molnárok tisztították és tartották rendben a vízfolyások bizonyos szakaszait, gondoskodni kellett arról, hogy e munkát a parti birtokosok elvégezzék. Volt azonban arra is példa, hogy a malomcsatornákból vagy árapasztókból lecsapoló csatorna lett. így a korszerűbb elrendezésű malmok szerepet játszottak a községek határának lecsapolásában, belvizeik levezetésében is. A szomajomi Kis vízimalom 1938. évi megszüntetésekor például a malomárkot a felette lévő Zsobrák malom tulajdonosa tartotta rendben, majd ennek megszűnése után a patakot (Muskátai-árok) a Kapós érdekeltségébe sorolták. A malmok tulajdonosai kötelesek voltak a malomfőt úgy elbontani, hogy oda turbinát a későbbiek során más se helyezhessen, a malomcsatornát pedig a megfelelő szelvénynél feltölteni. Mivel a malmot 18894oen régi jogon igazolták, lehetőséget biztosítottak a tulajdonosoknak arra, hogy új engedéllyel később vízműveiket újra felállíthassák. 189 A Tetves-patak vízével hajtott somogytúri malom és a Bene malom 19334oan egyszerre szűntek meg, mivel közös malomcsatornában voltak. A malmok elbontása után eltömték az árapasztót, a malomárok azonban idővel főmederré vált. 190 A malomtulajdonosok kötelessége volt, hogy a szerkezetek elbontása után a vízfolyásokat az első alkalommal kitisztítsák, később ez a parti birtokosok feladatává lett. A nágocsi malom megszűnésekor, 19034ban feltöltötték a malomárok alsó és felső szakaszát (2. típusú elrendezés volt), azonban néhány év múlva az érdekeltek panaszkodtak, hogy a környező rétek vizenyősek, mert a csatorna korábban belvízlevezetési célokat is szolgált. Az alispán ezért elrendelte, hogy a malomárkot csak a felső szakaszán zárják el, hogy abba a patakból víz ne juthasson, az alsó szakaszt viszont bővítsék ki, hogy a belvizeket levezesse. 191 Hasonló megoldással engedélyezték 1915-ben a molványi malom megszüntetését. (5. típus) A felső malomcsatornát és az árapasztót elzárták, azonban az alsó malomcsatorna a továbbiakban vízvezető árok lett. 192 A ságvári malom megszűnésekor az árapasztót feltöltötték, a patakmedret viszont ki kellett mélyíteni, hogy a teljes vízmennyiséget elvezesse. E munkákhoz a malomtulajdonos pénzzel hozzájárult. 193 Mint az elmondottakból látszik, az 1885—1944 közötti időszakban Somogyban a községi vízimalmok többet jelentettek elavult ipari létesítményeknél. Nemcsak az uradalmak érdekeit szolgálták, hanem egyre inkább a kisebb birtokosok és parasztok gabonáját őrölték, akiknek nem volt lehetőségük arra, hogy terményeikkel
