Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Dóka Klára: A Somogy megyei vízimalmok történetéből (1885—1944)
rendelkezett. Mindkettő a patakra épült, 116,95 illetve 120,80 m duzzasztási magassággal, és 1—1 felülcsapott (3,52 illetve 3,22 m) vízikerékkel. 105,1/sec, illetve 165 l/sec vizet használtak fel, és mindkét malomhoz külön árapasztó csatorna tartozott. (3. típus). A felső malmot 1904—ben vizsgálták felül. Ekkor a kultúrmérnöki hivatal kibővítette a zsilipet és kitisztítatta a patakot, mivel a felső malom elhanyagolt állapota az alsó működését nehezítette. Az 1930-as években, amikor más-más személy volt a malmok tulajdonosa, vita támadt a víz kis mennyisége miatt. 84 A Balaton vízrendszeréhez tartozó patakokon a vízjogi törvény végrehajtása után kb. a malmok 2/3 része maradt meg. Ezek a vízfolyások felső szakaszain épültek, ahol az esés viszonylag nagy volt, de a vízhozam kisebb. így a külön árapasztó csatornák létesítése nem volt feltétele a malmok működésének. Legtöbbször a 2. és 3. elrendezési típussal találkozunk. A vízfelhasználás 100—200 l/sec volt, csak a Tetves-patak egyes szakaszain működtek a malmok 600 l/sec vízzel. Egy-két kivételtől eltekintve, felülcsapott vízikereket használtak. Az 1880-as években a malmok egy része az uraldalmakhoz tartozott, másik részüket a község vagy közbirtokosság birtokolta. Lengyeltóti, Kisberény, Táska, Látrány stb. községekben voltak már egy-egy molnár tulajdonában lévő malmok is. Jellemző az itteni malmokra, hogy rendszerint 1—2 kerékkel működtek, és sok esetben összekapcsolódtak a később még tárgyalandó egyéb vízhasználatokkal. A patakok tisztításához a malmok tulajdonosai szívesen hozzájárultak, mert a viszonylag egyenletes vízjárás az ő érdekeiket is szolgálta, a Balaton környéki, országos jelentőségű vízrendezések azonban a kérdéses vízfolyásszakaszokat nem érintették. A Koppány és Kapós vízrendszerében a vizsgált időszakban a következő patakok hajtottak malmokat: — Kis-Koppány —Jaba-patak — Koppány — Andocsi-patak — Zics-Miklósi-Szorosadi vízfolyás — Pernec-patak — Kapós — Deseda — Orci-patak — Magyaratád—Bátéi-patak (LIatár-árok) — Hársasberki-árok — Göllei-vízfolyás — Bárdi-patak — Berki-patak — Zselic-patak — Surján-patak — Kaposkeresztúri-vízfolyás (Falusi-patak) — Kisberki-patak (Tüskési-patak) — Kercseligeti-patak Mint a bevezetőben említettük, a Kapós és a Koppány vízgyűjtőjéhez tartozó patakok vízjárása kevésbé volt egyenletes, esésük viszont nagyobb a megye többi vízfolyásánál. Hosszuk kisebb volt, mint a Balatonba torkollóké, alsó szakaszuk is szűk völgyben haladt. A dombos vidéken így a vízerő felhasználása a vízhasznosítás egyetlen módja volt.
