Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Dóka Klára: A Somogy megyei vízimalmok történetéből (1885—1944)

1873. gőzmalom: 492 17249 852 6361 vízimalom: szélmalom: szárazmalom: 24954 1885. nagyobb vízimalom: 81 nagyobb gőzmalom: 122 kisebb gőzmalom: 788 kisebb vízimalom: 12438 szélmalom: 650 szárazmalom: 3197 Összesen: 17276' Mint az adatokból látszik, a fejlődés folyamán nőtt a gőzmalmok, és jelentős mértékben csökkent a hajómalmok, valamint a legkisebb kapacitású szárazmalmok száma. A gőzmalmok által támasztott konkurencia a legjelentősebb, de leginkább kockázatos hajómalmi vállalkozásokat, és a néhány gazda őrlési igényét kielégítő lójárgányos szárazmalmokat érintette. Somogyban 18854)en összesen 315 malom volt, amelyek közül 48 működött gőz, 258 vízierő meghajtással, és 9 volt szárazmalom. Ún. nagyobb vízimalom (= hajómalom) ebben az időszakban nem működött a megyében. A malmokban az ipar igazolván nyal rendelkező molnárokon kívül igen kevés munkás dolgozott.

26 — önálló iparos: 392 — üzletvezető, tisztviselő: 20 — segéd:186 — állandó munkás: 38 — napszámos: 7 — tanonc: 64. Az alacsony számok arra mutatnak, hogy a malmokat a tulajdonosok és a bérlők családi vállalkozásnak tekintették, és az üzemeltetésnél a családtagok is segítettek. A Somogy megyei 258 pataki malomból 149 volt bérben, 109 saját kezelésben. A vízikerekek összes száma 393 db volt, 876 LE-vel. A molnárok 243 lovat és 3 egyéb igavonó állatot tartottak.

27 A pataki malmok kapacitása a következőképpen alakult:

28 Ebben az időben a kaposvári (a legnagyobb megyei) gőzmalom 50 q-t őrölt naponta, az egyszerű gőzmalmok őrlőképessége pedig napi 10—50 q volt. Ez azt jelenti, hogy