Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Dóka Klára: A Somogy megyei vízimalmok történetéből (1885—1944)
a Drávába. A Dráva a befogadója a belső-somogyi homokhátak felől haladó kisebb patakoknak, amelyek vizét az 1830-as években épült Dombó-csatorna gyűjti össze. A Kapós Somogy területére eső vízgyűjtője 1223,6 km 2 , fő völgye kelet-nyugat irányú, bal parton 6, jobb parton pedig 4 jelentősebb vízfolyás torkollik bele. Tolna megye területén ömlik a Kapósba a Koppány-patak, amely Törökkoppánynál hagyja el a megye területét. A jelentősebb vízfolyások (pl. Körises-, Andocsi-, Nágocsi-patak) a bal parton táplálják. Közvetlenül a Sióba torkollik a megye határához közel a Kis-Koppány-patak, amelybe bal oldalról a Jaba ömlik. 10 A Kapós szabályozása, amelynek során Somogy megyében 4900 kat. holdat sikerült mentesíteni az elöntések alól, az egyik legkorábbi dunántúli vízrendezés volt. A folyó árterébe Kapospulától Kaposvárig 14 község tartozott. Az érdekeltek már 1807-től szorgalmazták a vízfolyás rendezését, majd 1820-ban létrejött a Kaposvizet Levezető Társulat. A folyó Somogy megyei szakaszát 1829-1835 között Beszédes József, I Iermann János és Obersteiner Antal tervei szerint szabályozták, majd az elkészült meder további fenntartása a Társulat feladata lett. 1897-ben újabb tervek készültek az időközben feliszapolódott meder kotrására, majd az 1929-1933-as gazdasági válság idején — államkölcsön segítségével — ismét szabályozásra került sor. A csatorna rendszeres kotrása a mellékvízfolyások zavartalan levezetését is biztosította, azonban a Kaposvár feletti folyószakasz nem tartozott a Társulat illetékességi területéhez. 11 A Somogy megye északi részén folyó patakok a Balaton vízgyűjtőjéhez tartoztak. Nyugatról Kelet felé haladva jelentős a Zala-Somogyi határárok, amely a Zalába torkollik. Ugyancsak a Zala vezeti a Balatonba a Marótvölgyi-árok vízét, amelyet 1882—1884 között mélyítettek ki. A hajdani Nyugati-Bozót vizeit a csatornázott Sári-Boronkai-patak, valamint az Aranyos- és Koroknai-patakok gyűjtik össze. Ezek valamikor közvetlenül a Balatonba torkolltak, azonban 1916-ban megalakult a Balatoni Nagyberek Lecsapoló Társulat, és megépítette a 49 km hosszú Nyugati Övcsatornát. E csatorna nemcsak a Balatonba siető patakok vízét fogta fel, hanem a környező területek lecsapolását is szolgálta. A Keleti-Bozót Csatorna Öreglak-Somogyvár közti szakaszának kimélyítésére 1891—1893d:>an került sor, azonban végleges megoldást itt is az Övcsatorna építése hozott. 12 A felsoroltakon kívül a Balatont tápláló vízfolyások közül meg kell említeni ajamai-patakot, a Látrányi-vizet, a Tetves-patakot és a Büdösgáti-vízfolyást. A megye északkeleti részén haladó Sió fontos szerepet játszik a Balaton vízszintjének meghatározásában, élővízzel látja el a környező területeket. A 19. század második felétől azonban már nem hajtott malmokat, ahogyan nem adott vízenergiát a szabályozott Kapós és a két Balaton menti övcsatorna sem. A fő vízrendezési munkákat követően a megyében nem fejeződött be a vízszabályozási tevékenység. A patakszabályozás, árokrendezés, amely kisebb-nagyobb területek lecsapolását szolgálta, már szoros kapcsolatban volt a malmok építésével, fenntartásával is. Az egyes patakok esése, vízhozama, árvizeinek gyakorisága, vízállása rendkívül fontos volt e vízi létesítmények tervezése szempontjából. A nagyobb vízrendezési munkák után, az átlagot tekintve a megye fő vízfolyásaira a következő adatok jellemzők: 13
