Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

T. Mérey Klára: Nagykanizsa, Somogy kapuja a dualizmus korában

sal és a kefegyárat 109 munkással. A ruházatiiparban 3 különböző nagyvállalat volt. Egy szabóüzem 23, egy cipőgyár 27, és egy- bőr, vászon- és posztócipőgyár 66 munkással. Az élelmiszeriparnak ugyancsak 3 nagyvállalata volt: egy gőzmalom 110 munkással, a pótkávégyár 70, és sörfőzde 126 munkással dolgozott. Volt azonkívül egy építészeti nagyvállalat, amelyben 34 alkalmazottat jegyeztek fel, egy nyomda, amelyben 43-an dolgoztak és egy szálloda, amelynek 41 alkalmazottja volt. A nagyvállalatban dolgozók össszes száma 1910-ben Nagykanizsán 1085 fő volt, amely Zala megye nagyipari vállalataiban dolgozók 5196 -a volt ekkor. 1 E nagyvállalatoknak csak egy töredéke minősíthető gyárnak. Nagykanizsa tulajdonképpeni gyáripara: a gépekkel egy épületben dolgozó munkásokkal termelést végző üzemek létesítése már a 19. század második felétől elkezdődött a városban, s a századfordulóra már kisebb-nagyobb sikereket is fel tudott mutatni. Egyik korai gyáralapításnak tekinthető a Weiser János tulajdonában lévő gazdasági gépgyár és vasöntöde, amely 1884-ben alakult, s 1894-ben tért át a gépi gyártásra. Ebben a műhelyben, illetve utóbb gyárban elsősorban a cséplőgépek javítását végezték, majd tűzszekrényeket, kazán és gépalkatrészeket gyártottak. 1894-ben késeket és ollókat is szállítottak Légrádra, sőt e gyárjellegű telepen már mezőgazdasági gépeket is előállítottak, amelyekből főleg Olaszországba, Törökországba és a Balkán államokba szállítottak. 1904-ben ez az üzem már 25 lóerős gépparkkal dolgozott, s 76 munkást alkalmazott. 1906-ban forrásaink ugyancsak működő üzemnek jelzik, s az 1910-es ipari címtárak szerint a cég készítményei között már a malomépítészet is szerepel. Az akkor felsorolt készítmények a legkülönbözőbb gazdasági gépek (ekétől a darálókig), a különböző vasszerkezetek, szivattyúk, vízvezeték és fürdőberendezések, közlőműberendezések, továbbá teherfelvonók, különböző célokat szolgáló vasöntvények, sőt még a kisipar részére agyaggyúró gépet is állítottak elő ebben. 1914-ben 55 lóerős gépparkja volt a gyárnak és 120—150 munkás dolgozott területén.

42 Részben a vasiparhoz, részben a gépiparhoz tartozóan dolgozott Nagykanizsán a Mercur Vasművek Részvénytársaság, amely 1901-ben alakult. 1904-ben 74 lóerős gépparkja volt és 132 munkás dolgozott benne. 1906-ban Joszipovics és Fasching mérnökök neve alatt szerepelt. 1914-ben a Mercur Vasművek Rt. üzemében 9 lóerős géppark és 120 munkás dolgozott — az ipari címtárak adatai szerint —. Készítményei között szekér, hintó, autómobil és katonai járművek tengelye szerepel, de amellett kisebb gazdasági gépeket (szecska és répavágót, szőlőzúzót, szivattyút, öntvényeket stb.) is előállítottak ott. 1912-ben a helyi sajtó úgy emlékezik meg róla, hogy az e gyárban készült kocsi és hintótengelyek felülmúlják a stájer gyárak készítményeit is. Még egy igen fontos műhely szerepel a gépipar nagykanizsai gyárai között és ez a Déli Vasút javító műhelye volt. 1904-ben 15 lóerős géppark és 177 munkás végezte a javítómunkát a vasúti kocsikon. A Szterényi szerkesztette munka adatai szerint ez a műhely I860 óta működött Nagykanizsán.

44 Mint láttuk, 1910-ben 64 munkást foglalkoztató vállalat volt. A következő iparág, amely még a nehéziparhoz tartozik: a villanyenergiaipar, amelynek minden üzeme gyárnak minősült, hiszen nagy teljesítményű gépekkel dolgozott. A 19. század végén ezt az iparágat Szterényi munkája szerint Zala megyében két cég képviselte: Franz Lajos és Fia Gőzmalom és Villamoserőmű Cég Nagykanizsán, és egy hasonlóképp malommal összekapcsolt villanytelep Csáktornyán. Az 1906-tól kiadott ipartelepeket áttekintő munka szerint Franz Lajos villamos-