Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

T. Mérey Klára: Nagykanizsa, Somogy kapuja a dualizmus korában

népesség 29%-a volt alkalmazott (tisztviselő, cseléd és munkás eltartóttaikkal), 1910-ben ez az arány 31%-ra nőtt, de változatlanul a birtokosok száma a nagyobb.

18 Miként alakult a birtokosokon belüli vagyoni megoszlás ebben az évtizedben? A száz holdon felüli nagybirtokosok száma 1900-ban 8, a nagybérlőké ugyancsak 8 volt. 1910-re ez a szám 11 nagybirtokosra nőtt és 5 nagybérlőre csökkent.

19 Ezek az adatok nem harmonizálnak mindig a gazdacímtárak konkrét adataival. 1897-ben például a gazdacímtár szerint Nagykanizsán két tulajdonost és 1 haszonélvezőt találtunk, Bagolasáncon, Somogyszentmiklóson, Bajcsán és Korpaváron pedig 5 tulajdonos és 2 haszonbérlő rendelkezett a határban száz holdnál nagyobb birtoktesten.

20 1911-ben pedig Nagykanizsán 1 birtokos, 2 bérlő és maga a város rendelkezett száz holdnál több földbirtokkal, míg a környező 3 faluban összesen 4 nagybirtokost és 1 bérlőt tüntettek fel száz holdnál több birtokkal rendelkezőként.

21 1900-ban a 10—100 kat. hold közti kisbirtokosok száma elsöprően nagy (1172 fő). Az önálló birtokosok összes számának 83%-át alkotják. A kisbirtokos napszámosok, akik 10 holdnál kevesebbel rendelkeznek, ekkor az önálló birtokosoknak mindössze 15%-át adták (205 fő). Tíz év múlva a kisbirtokosok száma 144-re csökkent (a birtokosok 10%-a), míg a kisbirtokos napszámosok száma 376 főre, arányuk pedig 26%-ra nőtt. A birtokosokon belüli elszegényedés a földterület elaprózódásával párhuzamosan jelentősen előrehaladt ezen a területen is. Megfigyelhető azonban, hogy Nagykanizsa határában a 10 év folyamán a kertészek száma 5-ről 19 főre nőtt, ami a város zöldségtermékek iránti igényének megnövekedését jelzi. A földbirtokszerkezet tehát egybevetve a foglakozás szerkezetével a mai város területén élő parasztság elszegényedését jelzi egyérteműen. VTI/B. táblázatunk a mezőgazdaságban alkalmazottakról hasonló képet mutat. Noha a tisztviselők száma több, mint kétszeresére nőtt, a gazdasági cselédek száma csökkent, a mezőgazdasági munkásoké — ezzel szemben — több mint 100 fővel megnövekedett. Ezek az adatok arra utalnak, hogy az uradalmakban a szezonálisan foglalkoztatott mezőgazdasági munkásokat szívesebben alkalmazták, mint az állandóan ott lakó gazdasági cselédeket. Ez a gabonatermesztés növekedésére utal. A gazdasági cselédeknek csupán egy része volt a nagyuradalmak alkalmazottja. Az 1897-ben kiadott Gazdacímtár szerint a határban fekvő nagybirtokokon összesen 196 gazdasági cselédet foglalkoztattak. Eszerint 1900-ban a statisztikáikban szereplő 382 gazdasági cselédnek csupán 51%-a dolgozott a nagyuradalmakban.

22 Nagykanizsa mezőgazdaságában tehát — a korabeli viszonyoknak megfelelően — a kisbirtokos réteg elszegényedése és a mezőgazdasági alkalmazottak kiszolgáltatottsága figyelhető meg. Hogyan gazdálkodtak ekkor a határban? Az 1896. évi felmérés ad ebbe némi betekintést. A mai Nagykanizsa területe ekkor az egész járás területének 28%-át alkotta. Egyébként a határ 40%-a volt ekkor szántóföld. Más forrásokból tudjuk, hogy különböző gabonaneműek (búza, rozs, árpa, köles, hajdina), továbbá kukorica-, burgonya- és répatermelés folyt a határban. Jó gyümölcstermő föld volt ez, mert a járás gyümölcsfáinak 41 %-a volt itt található. A járás szőlőterületeinek 20%-a, a legelőmennyiség 23%-a a mai Nagykanizsa határában feküdt. Jelentős volt az állattartás is. A szarvasmarha-állomány a járási állomány 30, a ló annak 35%-a volt, s az itt tenyésztett baromfiak aránya is átlépte a 30%-ot.

23