Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
T. Mérey Klára: Nagykanizsa, Somogy kapuja a dualizmus korában
A szentmiklósiak ellentéte földesurával már régi keletű volt. 1837-ben azt panaszolták, hogy az úrbéri per folyamán két nyomásban osztották ki szántóföldjeiket úgy, hogy nem tudnak takarmánynövényt termeszteni. Az 1842-ben megindított úrbéri perben 39 4/8 úrbéri telek és 25 házas zsellér után telkenként 8 hold legelőt kaptak a jobbágyok, amelyet az uradalom az 1863-ban megkötött egyezségben további telkenkénti 4 1/2 hold erdőilletőséggel és a legelőkön lévő fák átengedésével toldott meg. 10 Más volt a helyzet Bagolán. Ennek úrbéri tabellája 1805-ben 22 jobbágygazda, 20 házas és 2 hazátlan zsellér tulajdonában lévőnek jelez 11 jobbágytelket, s rögzíti az ezekről végzett szolgáltatásokat. 1510 gyalog- vagy 572 igás napszám mellett 41 forint árendát fizettek, 11 Öl tűzifát szolgáltattak be, 66 font fonást kellett teljesíteniük, s emellett minden évben 11 icce kifőzött vajat, 22—22 kappant és csirkét, 132 tojást szállítottak a földesúr konyhájára. Ebben a jobbágyfaluban tehát jelentős jövedelme volt a földesúrnak. Az úrbéri birtokperből kiderül, hogy az idők folyamán a telekszám változatlan maradt. Az 1847-ben zárult legelőelkülönözési perben 11 úrbéri telek és 20 házas zsellér telkenként 12 hold legelőt kapott. 1857-ben gróf Batthyány Lajosné szül. Zichy Antónia grófnő és Bagola község között létrejött egyezség szerint ugyancsak 11 úrbéri telek és 20 házas zsellér, vagyis 13 4/8 úrbéri telek után mértek ki telkenként 2 hold erdőt a volt jobbágyoknak és házas zselléreknek. A legelőn lévő fa ugyancsak paraszti birtokba került. Az ítéletet 1857-ben végre is hajtották. 11 Sánc népesített pusztaként szerepelt, de zselléreik úrbériek lehettek, mert a perirat szerint 1857-ben 9 úrbéri zsellér telkenként 8, vagyis — minthogy 8 házas zsellér számított egy telkes jobbágynak — összesen 9 hold legelőt kapott (az addigi közös legelő 14 hold volt). Úrbéri faizás fejében nem járt nekik semmi, noha a zsellérek egyöntetűen azt állították, hogy 1847-ig meg volt a faizási gyakorlatuk, de attól az évtől kezdve a Festetics uradalom tisztjei eltiltották őket attól. 12 Maradványföld, irtásföld nem volt ezekben a településekben, ami arra mutat, hogy a tulajdonképpeni úrbéri birtokrendezés már 1848 előtt megtörtént. Az első, hitelesnek tekinthető földmérés, amely a művelési ágak szerinti megoszlást is jelzi, a helytartó tanács által 1865-ben kiadott munkában található. Eszerint — amint azt III. számú táblázatunk mutatja — az összesen 26 117 kat. holdat kitevő határnak közel 5%-a volt hasznavehetetlen, 37%-a erdő, 20%-a rét, 8%-a legelő, 27%-a szántóföld és 3%-a szőlő. Több mint 30 évvel később a határ csökkent, de valószínűbb, hogy a mérés lett pontosabb: 25 728 kat. hold. A határban csökkent a rét, viszont nőtt a legelő aránya, s így a kettő összesen 1%-kal növekedett. A szántó aránya ezzel szemben 27%-ról 39%-ra emelkedett, s a határ 2%-át alkották a kertek. Az erdő aránya 37%-ról 23%-ra csökkent. A szőlők és a hasznavehetetlen területek aránya alig változott. 1911-ben a határ valamivel még nőtt, de ezen belül ismét a szántóföldi kultúra előrenyomulása figyelhető meg. (41% szántóföld, 2% kert.) A rét és legelő aránya az előbbiekhez képest nem változott, de az erdő területe ismét csökkent (3%-kai). A szőlő és a hasznavehetetlen területek aránya lényegtelen módosulást mutat (3, illetve 5%). A hasznavehetetlen területek növekedésében a több utca, a városi terület növekedése figyelhető meg egyértelműen, hiszen Nagykanizsán növekedett ezek területe, míg a többi településen a hasznavehetetlen területek általában csökkentek.
