Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)
Bodosi Mihály—Gyarmati Béla: Dr. Csorba József élete és működése (1789—1858)
6. Távol Somogyitól, az életpálya vége (1852—1858) A vármegyéjét 34 évig hűséggel szolgáló Csorba József dr 1851 október 30-án, 62 éves korában, átadta hivatalát a 40 éves Pfeffer Mihály dr marcali járásorvosnak, akivel 13 évig dolgozott együtt. A vezetőváltás ebben a formában passzív ellenállásnak is tekinthető, mert az adott viszonyok között egy idegen vezető befogadása senki számára nem volt kívánatos. A szakmailag és politikailag egyaránt kiemelt, kényes pozícióban fokozódó politikai nyomás miatt, a régi gárdából senki sem vágyott arra, hogy a korábban nagy megtiszteltetésnek tekintett állásba kinevezzék. Az áldozat szerepét a testület Benjáminjának: a marcali Pfeffer Mihálynak kellett vállalni, aki csak azzal a feltétellel vállalta, hogy minden módon ellenáll a végleges kinevezésének, nem hajlandó otthagyni Marcaliban meggyökerezett családját és birtokát sem. Távozása előtt Csorba híres könyvtárát az intézmények és barátok között szétosztotta, magának csak a szívéhez legközelebb állókat tartotta meg. A megyei könyvtárnak 264 kötetet hagyott, 137 szakmai munkát és szakfolyóiratokat egy kedvezőbb időben megszervezendő szakkönyvtár alapjául, a kórházban hagyott 64, nagyobb részben klasszikus művet a csurgói református gimnázium már Csokonai által dicsért könyvtárának adott, melyet később unokája jelentősen gyarapított. Pestre érkezése után bekapcsolódott az Akadémia munkájába. 1852-ben a népélelmezési vitában három előadást is tartott a kenyér népélelmezési szerepéről, a lisztről, a sütési népszokásokról/ 3 1852. november 17-én szomorú körülmények között az Új-épületben találkozott ismét és utoljára, az újból elfogott Noszlopy Gáspárral, kinek azonosítására a rendőrség Csorbát is felhasználta. 45 es 46 Évente meglátogatta Somogyot, adatokat gyűjtött készülő monográfiájához. Résztvett a kórház megnyitása ünnepélyes ülésén. Legszomorúbb látogatása az 1855-ös volt, mikor Pfeffer hívta, hogy a váratlanul kitört és a megye legpusztítóbb kolerajárványa elleni védekezést irányítsa, tapasztalataival segítse, jelenléte tekintélyével reményt keltsen a népben. A megye történetében a legpusztítóbb járvány a karádi járás Rád pusztájáról indult ki, 1855. július első napjaiban jelentkező megbetegedésekkel. Patzkó György járásorvos már késve értesült róla, mert mikor 9-én az első halál bekövetkezett, már a környék 8 községében ütötte fel a fejét a járvány. Csorba három irányból is értesült a járványról, először Edvard fiától, majd sógora és Pfeffer járásorvosok értesítették és kérték, hogy amennyiben az egészsége engedi, jöjjön gazdag tapasztalataival segítségükre. Megérkezésekor már 24 község és puszta volt fertőzött, ezért teljes mozgósítással indult a védekezés, melyben Csorba nem csak mint irányító, de gyógyító is kivette a részét. Erre utal Sándor fiának írt levele, melyben nyilván látogatásának elmaradását menti: „.., a Somogyot éppen nem kímélő kolera zsidót, keresztényt, szegényt, gazdagot hozzám is idéz. " A 3 hónapos, az egész megyét elborító fertőzés 194 lakott helyet érintett, 15232 volt a megbetegedettek száma, közülük 5952 halt meg. Csorbának ez a negyedik járványként jelentkező koleraelleni küzdelme volt,. Érdemes összehasonlítást tenni a négy járvány adataival:
