Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 20. (Kaposvár, 1989)

Bodosi Mihály—Gyarmati Béla: Dr. Csorba József élete és működése (1789—1858)

ösztönözte, de a kész épület berendezésére már újból nem volt fedezet. A helyzetet Czindery főispán és Csorba összefogása mentette meg, akik összeszedték a hiányzó pénzt, részben sajátjukból, s így ha keserű szájízzel is, de 1846 november 2-án átadhatták a szép külsejű s egyelőre 12 ággyal berendezett kórházat a „szenvedő emberiség javára". A működtetése azonban az ágyalapítványok változatlan száma miatt, egyáltalán nem volt megnyugtaóan rendezve.

42 Hat alapítványt jegyeztek. Az 1846-os őszi ülésszakon a főorvosi jelentés újból foglalkozott a népélelmezés gondjaival. A megyének egészséges vetőmag és burgonya vetőanyag beszerzésére lenne szüksége s ebből ne csak, vagy ne elsősorban az uradalmak részesedjenek. Tanácsokat is adott arra, hogy miképpen kell a látszólag egészséges kolompért kezelni és tárolni, hogy a rothadás ne alakuljon ki. Arra is figyelmeztette a vármegye vezetőit, hogy rendeletben kellene kötelezni a gazdákat arra, hogy a rothadt burgonyát is szedjék ki a talajból, mert az már kétségtelen, hogy gombás fertőzésről van szó. A rothadó burgonyát nem csak az emberrel, az állattal sem szabad megetetni, veszély nélkül. Benyújtotta a kidolgozott és a kórházi Válaszmány által elfogadásra ajánlott betegfelvételi, ügyviteli, személyzeti munkaköri leírásokat. Az 1847-es év közegészségügyi viszonyaiból a novemberi ülésszakon a gyógyszerellátás nehézségeiről tett panaszt. A gyógyszertár vizsgálatok alkalmával a szükséges készleteket nem találták, a gyógyszerészek fizetésképtelenségüket hangoztatták s panaszolták, hogy az orvosok egy része a megyén kívüli patikákból szerzik be a szükségleteit, mert ott nagyobb engedményt adnak. Kérte a megyét, hogy ezt a tisztességtelen állapotot rendeletileg szabályozza, a letelepedési engedély kiadásánál már erre is figyelni kell. Hangsúlyozta, hogv- a nemi betegségek terjedésének megakadályozására a kórházzal meg van a lehetőség, de a status vagy előleggel, vagy gyors ápolásidíj-térítéssel segítse, hogy a kórház minden rászorulót felvehessen. Újból kérte, hogy a most már magasabb képzettségű járásorvosok lakása mellé építsenek a járásokban 2 szobás kezelő-ápoló szobáit, ahol a tartósabb kezeléseket, a sűrgös és súlyos sérüléseket ápolni lehet. Ez az ügy már 2 évtizede sürgetett, de meg nem hallgatott követelménye a korszerű egészségügynek. Az országos főorvos felhívására felmérték a vármegye területén található értelmi és érzékszervi fogyatékosokat. Csorba főorvosnak ezekről 1828 óta folyamatosan vezetett feljegyzése volt s így terjedelmes jelentésben számolt be a helyzetről s a kérdésekkel kapcsolatosan jól megindokolt javaslatokat is tett, sőt kisebb előretekintést is megkockáztatott a 20 év után várható adatoktól. Az elmebetegekkel kapcsolatos témát nagy gonddal dolgozta ki azért, mert Sopron városa javaslatot tett követe útján az országgyűlésnek, hogy valahol építsenek az elmebetegek részére központi intézetet, melyhez a vármegyék lakossági arány szerint járuljanak hozzá. A javaslattal Csorba egyáltalán nem értett egyet: somogymegyei és nemzetközi statisztikai adatokkal bizonyította, hogy az elmebetegek száma meghatározott arányban folyamatosan emelkedik s ha az, aki az országos összesítést ismeri, átgondolja a javaslatot, rá kell jöjjön, hogy az egyedüli megoldás a megyei intézetek létesítése azért is, mert az elmebetegek szállításának a feltételei különösen kedvezőtlenek.