Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Borsa Iván: Az országbíró által öt törvénykezési ülésszakon megbirságolt Somogy megyeiek lajstroma (1437-1447))

járt el, így a közgyűlésen el nem intézhető ügyek nem maradtak a megyei tofvényszéken, hanem a királyi jelenlét bírósága, vagyis az országbíró elé kerültek. Vi A május-júniusban tartott megyei közgyűlésről Újlaki és Tamási ispánok közvetlen intézkedésével vagy intézkedésük következtében valamelyik hiteleshely jelentése alapján 77 per került Rozgonyi György országbíró elé, vagyis a 88 megbírságolt túlnyomó többségének ügye tőlük indult, s ez magyarázza a magas számot. Az 1444 Jakab nyolcadára Somogyból került perek száma mindenképpen rendkívülinek tekinthető, ezért ha arra a kérdésre keresnénk választ, hogy vajon hány per lehetett egy nyolcadon a királyi jelenlét bírósága előtt, csak a további négy nyolcad bejegyzéseinek átlagát (kb. 21) vehetjük alapul. Ha ezt megszorozzuk az országbíró hatósága alá tartozó megyék számával (57), meglepően magas számot (1197) kapunk. Bár Somogy az átlagosnál több birtokossal rendelkező megyék közé számítandó, tehát a kapott érték feltétlenül jelentősen a reális fölött van, de ennek fele (kb. 600) vagy harmaoja (kb. 400) is olyan magas szám, amire eddig nem igen gondolhattunk. Ilyen irányú kutatások, esetleg füzetünkhöz hasonló értékű új adat birtokában talán pontosabb választ fognak tudni adni a fenti kérdésre. Azon is el lehet gondolkodni, hogy az 1444. évi 88 bírságoló levélből egyetlen egyet sem sikerült találni az Országos Levéltár középkori gyűjteményeiben, s az Űjlaki-Tamási közgyűlés 77 ,,indító" leveléből is mindössze egyetlen egyet.

3

'' Füzetünk azonban vet fel további kérdéseket is, amelyeket csak feltételezésekkel, kérdésekkel lehet megválaszolni. Mi lehetett az oka annak, hogy az utolsó kb. 12 év öt lajtsromát így összesítve (egymás után másolva) kellett kiadni beszedésre? Bizonyára szerepe volt ebben annak, hogy az 1440-ben kitört és 1446-Íg tartó polgárháború miatt a bíráskodásban szünetek voltak. De az is lehet, hogy csak a rendetlenség volt az ok, s az új országbíró protonotáriusának rendcsinálása hozta felszínre az addig behajtatlan jegyzékeket. - Hogyan dolgozott e jegyzékekkel a bírságbehajtó? A már említett két másik jegyzék inkább kelti azt a benyomást, hogy azzal a bírságszedő járta a megyét, ugyanakkor füzetünk meglepően jó állapotban maradt ránk, nincs elnyűve a sok forgatástól. Füzetünkben a 78. és a 97. számú bejegyzés mellett utólagosan (más tintával beírt # jel látható. Vajon ez jelentette a bírság behajtását? Ha igen, akkor mi lett a további 171 bírság sorsa? (A füzet jó állapota és ez együtt azt mutatja, hogy nem hajtották be.) - Ha azt vesszük figyelembe, hogy a 173 megbírságolt közül 84 már összesen 489 márka bírsággal terhelve került az országbíró elé, amit nem fizetett meg, tehát a kétszeresére büntették őket, amihez hozzájött 173 bírság meg nem jelenés miatt, akkor ez a lajstrom összesen 1497 márka beszedését irányozta elő, s ha ebből csak a két megjelölt tétel 9-9, vagyis 18 márkája folyt be, miért nem volt szükség tovább a füzetre? (Csak zárójelben lehet megkockáztatni, hogy az ország zilált közállapota vitte feledésbe??) Arra a kérdésre viszont, hogy vajon kinek vagy minek köszönhetjük, hogy e különleges irat ránk maradt, kézenfekvő választ lehet adni. Palóci Lászlónak hosszú országbírósága (1446-1470) első éveiben alországbírója Kallói János volt. Minthogy a Kállay család levéltára híres arról, hogy viszonylag sok helyi jelentőségű, jogbiztosítást nem garantáló oklevelet őrzött meg (nem esett át selej-