Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)
Géger László: A tanácsok megalakulása Somogyban (1950. augusztus 15.-október 22.)
lycn szigorúak voltaik, azt mutatja, hogy a káderek is hátralékkal küszködtek. A tervezet felhívja a párt, a tömegszervezetek, a békebizottságok tagjait és a tanácstagjelölteiket, hogy jó példával járjanak elöl, és rendezzék hátralékukat. A határozattervezet kötelezővé tette a jelentkező kulákokkal szállítási szerződés kötését, egyidejűleg szerződéskötés esetén jutalmat helyezett kilátásba. Mint alapvetően fontos feladat, a begyűjtés számára a megye igyekezett a járásnak a tőle telhető segítséget megadni. Ezért a megyei begyűjtési bizottság felelősöket küldött ki valamennyi járásba a munkák sikeres elvégzése érdekében. A fonyódi járási vb ezt felülmúlandó, a leendő községi titkárokat külön is felelőssé tette a begyűjtés sikeréért. Ugyanakkor kötelezték a vb tagjait, hogy menjenek ki saját községeikbe, és nyújtsanak segítséget a felelősöknek. Az első tanácsválasztások jellemző sajátossága a megyében, hogy a jelölteket már jóval a választások előtt szinte tanácstagnak kezelték. Ennek olyan szélsőséges megnyilvánulásai is voltak, mint a fonyódi járásban a titkárjelöltok személyes felelőssége, vagy az a tény, hogy a nagyatádi járásban a titkárjelöltek már szeptember 29-én elfoglalták helyüket a községházán. Jogilag eleve abszurdum leendő tisztségviselőt majdani munkaköri kötelességéért akkor felelősségre vonni, amikor még hivatalba sem lépett, egyébként is mit tehetett volna a vb akkor, ha a jelölteket nem választják meg. Mindez arra enged következtetni, hogy a vb-k nagyon biztosak voltak a jelöltek sikerében, esetleg még az is felmerült, hogy a választást formalitásnak vélték. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ország nem rendelkezett demokratikus hagyományokkal, és bár jogilag a választás szabad, egyenlő és titkos volt, senki nem tudhatta előre, hogy az állampolgárok ezekkel a jogokkal miként fognak élni. A demokratizmus garanciáinak kidolgozása a jövő feladata volt, ehhez az 1950-es választások csak az első mérföldkövet jelentették. Figyelemre méltó a választások megszervezésének „demokratizmusa" is. A legtöbb járásban ezt a vb-titkár egyedül tartotta a kezében, Fonyódon a választási kérdésekben a vb kollektívája döntött. A jelöléseknél és a jelöltek felkészítésénél megkülönböztetett figyelmet fordítottak a községi vb-tiükárokra és elnökökre, itt is vannak azonban eltérések. Nagyatádon a titkárokra, Fonyódon az elnök személyérc helyezik a hangsúlyt. Ezeknek a szervezéstaktiikai lépéseknek alapvetően két oka volt. Az egyik ok a végrehajtó bizottságokban a titkár és az elnök személyi túlsúlya, az ideálisnál sokkal szélesebb hatásköre. Ez már az akkor létező jogszabályokkal is ellentétes, és alapvetően azokra a hibás politikai törekvésekre vezethető vissza, melyek eredményeképpen a személyi vezetés a kollektív vezetést felváltotta. A másik ok a választás megszervezésének és lebonyolításának „gyermekbetegsége", a szervezők és a választók tapasztalatlansága. A járási jegyzőkönyvek tanúsága szerint a községi választások megszervezésének terveit minden járási vb-ülésen a titkár vagy az elnök ismertette. Ezdkről a tervekről a vb-titkár hozott alakszerű határozatot, a választás megszervezése jórészt informális úton történt. Ugyanakkor a tervek erősen hasonlítanak egymáshoz, ami arra enged következtetni, hogy a megyei vb a községi választások szervezését sem engedte ki a kezéből. Figyelembe véve a járási vb-k tapasztalatlanságát, valamint azt a fontos érdeket, amely a választások egységességéhez fűződik, ez a gyakorlat nem feltétlenül helytelenítendő. A másik oldalról figyelembe kell venni azt a tényt, hogy miként az augusztus 15-én mega'la-