Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Géger László: A tanácsok megalakulása Somogyban (1950. augusztus 15.-október 22.)

A közigazgatás reformjáról, a szocialista államigazgatás kialakításáról alkotott nézetek a tanácsrendszer felállítása előtt is változtak, azóta is állandóan változnak. Az MDP programnyilatkozata 1948. június 14-én jelent meg: „A Magyar Dolgozók Pártja síkraszáll az államgépezet teljes demokratizálásáért, a közigazgatás oly reformjáért, mely végleg megszünteti a feudális maradványokat, tanyaközpontok teremtésével bevonja a tanyai lakosságot az állami és kulturális életbe, megerősíti az önkormányzatokat, egyben biztosítja a demokratikus központi hatalom irányító szerepét: népi jellegűvé teszi közigazgatásunkat. Munkásokat és parasztokat minél nagyobb számban kell bevonni a központi és helyi közigazgatásba, és gondoskodni kell a szakszínvonal állandó emeléséről. A párt küzd a népei!encs elemek, a bürokratizmus teljes kiküszöböléséért az államgépezetből ..." A nyilatkozat még tisztán demokratikus törekvéseket tükröz, az MDP 1048 júniusa előtti politikája tükröződik benne. Valójában a tanácsrendszer felállítása az önkormányzatok elsorvasztását, a demokratizmus háttérbe szorítását, a szakigazgatás színvonalának csökkenését eredményezte. Ez részint a személyi kultusz torzulásaival magyarázható (a személyi vezetés előtérbe kerülése, a kollektív előkészítés hiánya), részint a közigazgatás gyakorlatában jelentkező hoszszú távú, hibás döntésekre vezethető vissza. Legszembetűnőbb ezek között az önkormányzatok visszaszorítására irányuló törekvés, amely egészen a III. tanácstörvény elfogadásáig uralkodó koncepció volt. Természetesen az MDP KV 1948. novemberi ülése csak egy a sok közül, nem számítható „korszakhatárnak". A Rákosi-csoport a demokratizmus felszámolását már 1945-ben elhatározta, csak a koalíciós partnerek miatt nem tudta végrehajtani. Ahogy mind több hatalmi pozíciót nyert, úgy szorította vissza a demokratikus elemeket. 1947 szeptemberétől szervezte maga köré a szektás, dogmatikus módszereket megvalósító, a politikai gyakorlatban tapasztalatokkal nem rendelkező egyéneket. Ebben a megvilágításban az 1948. évi pártprogram-nyilatkozat közigazgatási részét is kritikusan kell kezelni. A helyes elvek mellett megvalósíthatatlan feladatokat tartalmazott, illetve a későbbi gyakorlat nem igazolta az elméletet. 1949. november 14-én a kormány rendeletben szabályozta - a közigazgatás átszervezésének részeként - az új megyehatárokat. Az 1950. január i-jétől végrehajtott területrendezés során az addigi 25 helyett 19 megyét alakítottak ki. A kevesebb közigazgatási egység létrehozása célszerű rendszabály volt, a felesleges adminisztráció csökkentését ígérte, ugyanakkor a valóságban a központ, pontosabban a központosított irányítás és ellenőrzés erősítését szolgálta. A 4343 1949. (XIÍ. 14.) MT sz. rendelet rendelkezett a megyék területének és székhelyének megállapításáról is. A rendelet a „vármegye" elnevezést megszüntette, helyette a „megye" elnevezést vezette be. A régi vármegyerendszer megszüntetése lényeges tartalmi és formai változásokat jelentett. A 4343/1949. MT sz. rendelet és a végrehajtását szabályozó 5201/11/II/ 1950. BM sz.- rendelet 1950. március 16-i hatállyal az addigi Veszprém megyei, az enyingi járásba tartozó Balatonszabadi, Siófok és Siómaros községeket Somogy megyéhez csatolta. A járások területének rendezéséről a 144 1950. (V. 20.) MT sz. rendelet rendelkezett.