Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)
Tilkovszky Lóránt: Aktion „Volksgrundbuch". A Deutscher Schutzbund illegális akciója a magyarországi németség statisztikai adatfelvételére 1927-ben
országos összesítésben állnának egyrészt az országbeli német népcsoport volksdeutseh irányzatú vezetői rendelkezésére, másrészt a kitöltendő országos törzslapok 1- mellett ezek is bekerülnének a Deutscher Schutzbund berlini székházában felállítandó központi nyilvántartásba, amely „Volksgrundbuch" elnevezéssel a határokon túl élő, külföldön hoino'S németség egésze népi állományának katasztere lehetne, s rendelkezésére állna a külföldi német népcsoportokkal kapcsolatban folytatandó német birodalmi politikának. A Volksgrundbuch-akció, mint a memorandum hangsúlyozza, szem előtt tartja mind az egyes népcsoportok, mind a német birodalom érdekeit, de leszögezi, hogy a birodalom érdekeivel szemben a népcsoportérdekek alárendeltek kell hogy legyenek. Rámutat arra is, hogy nemcsak állományfelvételröl (Bestandaufnahme) van szó, hanem a német népcsoportok gazdasági teljesítőképessége (Leistungsfähigkeit) felvételéről is, amely immár nem karitatív segélyezés alapjául kíván szolgálni, hanem olyan tőkebefektetések alapjául, amelyek a külföldi német népcsoportokat gazdaságilag képessé teszik nemcsak arra, hogy megálljanak a maguk lábán, hanem hogy bekapcsolódhassanak - mégpedig a német birodalom igényeinek megfelelően - az össznémetség gazdasági vérkeringésébe, mindenekelőtt az Innereuropává átkeresztelt régi Mitteleuropa koncepció keretében. Kifejti továbbá a memorandum, hogy a Volksgrundbuchnak mindig naprakész adatokkal rendelkező nyilvántartásnak kell lennie, ezért az egyszeri alapfelvételen túl folyamatosan gondoskodni kell anyagának kiegészítéséről, amely minden ország német népcsoportja részéről legalább félévenkénti rendszeres jelentések, kimutatások révén lenne biztosítható. Végül arra is kitér a Deutscher Schutzbund memoranduma, hogy a Volksgrundbuch jelentősége akkor válik majd teljessé, ha idővel személyi kataszterrel is kiegészül: óriási lélektani hatással lesz a külföldön élő minden egyes németre, hogy őróla a német birodalomban személy szerint is tudnak, anyagi és kulturális érdekeit személy szerint is védik. Évekkel később, a náci időszakban és szerveknél részben meg is valósult központi személyi nyilvántartás a külföldi németekről, amelynek segítségével egyrészt kiválogatták a politikai céljaikra leginkább alkalmasnak ítélt személyeket, illetve megakadályozni igyekeztek, hogy „renegátok", asszimilánsok szerepet játszhassanak a népcsoport vezetésében, másrészt felhasználták a nyilvántartott személyek gazdasági teljesítőképességének fokozott igénybevételére, illetve az SS-hez való bevonultatásukhoz, továbbá arra, hogy - mint a hírhedt „Volksliste" alapján történt a második világháború alatt német megszállás alá került területeken - megállapíthassák a német vér részarányát (Blutantcil) az asszimilálódott német személyekben, s aszerint kategorizálhassák őket, hogy visszanémetesíthetők-c, és mily módon, avagy kitaszítandók a német népközösségből. 13 A községenkénti adatfelvételnél minden országban az ottani németség volksdeutseh irányzatának helybeli bizalmi embereire számítottak. Mind Jugoszláviában, mind Magyarországon problémát okozott azonban, hogy az olyan községekben, melyek német lakossága már jelentősen asszimilálódott, a volksdeutseh irányzatnak nem voltak helyi bizalmi emberei, s központilag kiküldött volksdeutseh adatfelvevők nem számíthattak a helyi lakosság bizalmára, közreműködési készségére, annál inkább a gyanakvó hatóságok közbelépésére. Megoldásul az kínálkozott, hogy az asszimilálódott községeket azok a németországi
