Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Dobai András: Somogy igazgatástörténete az Októberi diploma és a Schmerling provizórium idején (1860. október-1865. szeptember)

telt négy hónap munkájáról: Tevékenységük kezdetén a tisztviselőknek két fel* adattal kellett megbirkózniuk: egyrészt rendkívül rövid határidőre be kellett fejezniük az újoncozás előmunkálatait, másrészt az utolsó bizottmányi gyűlése* ken kiadott több mint 240 ügyirat intézése foglalta le a tisztviselőket. Súlyosbította a helyzetet, hogy az ügyiratokat rendkívül hiányosan kapták kézhez, szükségessé vált azok újabb rendezése és nem utolsó sorban súlyosbító körülmény volt az - Mérey szavait idézve -, hogy ,,a lelépett tisztviselő uraknak gyámolító segélésére, szíves eligazítására és sokszor szükséges felvilágosítására" nem számíthattak.

72 Nyolc hónapi szünet után újra megindult a törvénykezés munkája, az utolsó ítélet Somogyban polgári perben 1861 áprilisában született. Január 8-án kezdődött a büntetőtörvényszék munkája. A tisztíszék elé terjesztett kimutatás szerint a leköszönt tisztikartól átvett rabok száma: 301 a jan. 8. óta elítélt rabok száma: 101 402 közülük a váci fegyházba került: 47 kiszabadult: 157 197 a tisztiszék ülésének idején a megye börtönében volt: 205 vizsgálat alatt állt: 178 összesen: 383 rab A volt úrbéri törvényszék is feloszlott, de munkája eredményeként 202 úrbéri per munkálatai fejeződtek be. Tizennégy pert másod-, tizenhetet pedig harmadfokú bírósághoz utaltak. A közlekedési helyzet javítására csak kevés intézkedés történt, de az adott helyzetben vérmes reményekre nincs is ok, „csak a status quo-t tűzhetjük ki működésünk céljául" - jelentette ki a főispán. Fellendülést csak az hozhat, ha a megye tehetősebb s a közjólét, ipar, anyagi gyarapodás ügyét felkaroló földbirtokosai közös erővel ,,a majdnem tökéletes pangásban sinlődő kereskedésnek emelésén és virágzásán" munkálkodnak. Erre most kedvező alkalom is kínálkozik, hiszen a Székesfehérvárról Pécsen keresztül Eszékre vezető vasútvonalat Kaposváron is keresztül kívánják vezetni.

73 Az eredmények felsorolása után borongóssá vált a főispán hangja, amikor a közbiztonság helyzetének elemzésére tért át: „...itt meghiúsult minden igyekezetünk és fáradságunk, meghiúsultak reményeink, melyeket működésünk kezdetén intézkedéseink czélszerűségébe helyezénk, de midőn ott hol rablókat és zsiványokat üldözünk még ezeknél bűnösebb orgazdákkal kell küzdenünk, ott, hol a békés polgár életét és személyét veszélyeztető gonosztevőt a lakosok pártolják . . . nem csoda, ha a rablók ellen tett legerélyesebb hatósági intézkedések siker nélkül maradnak." Valóban, a közbiztonság helyzete változatlanul aggasztó, egymást érik a rablótámadások, s úgy néz ki, hogy a hatóságok tehetetlenek. Megyeszerte nagy vihart kavart 1863-ban az idős Somssich Miklós elleni támadás, akit sörnyei otthonában súlyosan meg is sebesítettek az ismeretlen tettesek.

74 Egy másik eset: 1862 októberében öt fegyveres kirabolta a Nagykanizsa-Iharosberény közötti