Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)
Dobai András: Somogy igazgatástörténete az Októberi diploma és a Schmerling provizórium idején (1860. október-1865. szeptember)
'kalmas férfiakat" válasszanak országgyűlési követül. Somogy, miután már többször megfogalmazta, hogy bajainaik orvoslását csak az országgyűléstől várja, sictett eleget tenni az uralkodói felhívásnak, s a közjogi választmányt bízta meg a követválasztási előkészületek megszervezésével. A közjogi választmány elnökének, Mérey alispánnak összefoglaló beszámolója szerint a somogyi választókerületekben a követválasztás különösebb rendzavarás nélkül zajlott le. A kaposi kerületben egyhangúlag megválasztották Somssich Pált, akinek „programja oly kielégítő, minél jobbat és méltányosabbat egy hazafi sem kívánhat" - írja az alispáni jelentés. Országos figyelmet keltett a csurgói választókerületben Bárány Gusztáv segédszolgabíró győzelme középbirtokom ellenfelei, Tallián Ede és Inkey Zsigmond felett. Bárány nyomtatott programnyilatkozatában polgári demokratikus változásokat sürgetett, s így programja tényleges politikai jelentőséggel bírt. ,í9 Jelölését - mivel győzelme csak viszonylagos volt - ellenfelei megpeticionálták, sőt Tallián Jankovich főispánhoz írt levelében azt szerette volna elérni, ha Bárány az újraválasztás során nem indulhat, hiszen véleménye szerint „a választás a leggyalázatosabb módon történt". A képviselőház a szabályok értelmében a két legtöbb szavazatot elért jelölt - Bárány és Inkey - között írt ki új szavazást, melynek során Bárány már abszolút győzelmet aratott. A januári nagygyűlésen kerültek napirendre olyan kérdések, mint a cs. kir. hivatalok iratanyagának átvételével kapcsolatos tapasztalatok megvitatása, az ezzel megbízott küldöttségek jelentései „kárhozatos eljárásokról" tesznek említést. Igmándy Sándor számvevő jelentéséből tudjuk, hogy 1848-1860 között 614 községi számadást nem terjesztettek fel a megyéhez vizsgálatra. Ennek oka a községi ügyek vezetésével megbízott körjegyzők hanyagsága. Gondot jelentett az 1848 előtt működött árvaszék újjászervezése, mert az árvaszéki iratok még mindig a cs. kir. hatóságoknál, a megye számára hozzáférhetetlen helyen voltak letétbe helyezve. Jankovich főispán Vayhoz intézett levele ismét arra világít rá, hogy „a félalkotmányosság zavarai közepette" a megye nem oldhatja meg feladatát: „Fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy a nemzet alkotmányos törvényeit s jogait még mindig csak homeopathikus cseppekben kapja, s midőn az alkotmányosság egyik fő garantiája az, hogy a nemzet szabad kezekkel intézkedjék ön sorsa és belügyei felett, a mi kezeink még most is kötvék az ügykezelés minden ágában . . . A január 16-i leirat általánosan elutasító fogadtatása arra késztette a konzervatívokat, hogy más módszerekkel próbálkozzanak. A fő problémát Vay szerint az jelentette, hogy a megyék „a még fennálló ideiglenes intézmények törvényességének meddő kérdéseivel foglalkoznak", ezáltal a közigazgatás napi folyamata szenved csorbát. Személyes találkozóra Pestre invitálta a főispánokat azzal a céllal, hogy „ . . . egymással kölcsönösen tisztába jöjjünk". A február 14-i értekezleten Vay „lemondással fenyegetőzve" igyekezett a főispánokat rávenni arra, legalább az országgyűlés összeülésáig lépjenek fel a rendzavarások megakadályozása, az adófizetés zökkenőmentessé tétele érdekében/' 1 A cél érdekében visszatérő motívumként alkalmazott érv az uralkodó „atyai jóakaratának" hangsúlyozása. Néhány héttel később, március 8-án a kancellár levélben is megfogalmazza a követendő eljárást: Azt szorgalmazza, hogy a főispánok mindenek előtt saját magatartásukkal mutassanak példát, majd tekintélyüket felhasználva a megyebeli közbirtokosokat serkentsók adófizetésre. így remélni lehet,
