Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Dobai András: Somogy igazgatástörténete az Októberi diploma és a Schmerling provizórium idején (1860. október-1865. szeptember)

Ebben a forrongó légkörben országszerte megszaporodtak a tüntetésszámba menő ünnepségek. A Kazinczy születésének centenáriumi rendezvénysorozatán még a konzervatívoké volt a főszerep,

8 az éledő nemzeti mozgalmak nyitányának az i860, március 15-i felvonulás áldozatának, Forinyák Géza joghallgatónak a temetését tekinthetjük, amely „Pest-Buda lakosságának több mint negyedét megmozdító tüntetéssé vált".

11 A tömegeket megmozgató ünnepségek sorából kiemelkedik Széchenyi temetése, a kassai „Széchenyi-halom" emelésének kísérlete, Kisfaludy balatonfüredi szobrának leleplezése, valamint egy somogyi esemény, Berzsenyi síroszlopának felavatása Niklán. A niklai temetőben i860, június 14-én tartott ünnepségről megemlékezett az országos sajtó is.

10 A Pesti Napló somogyi tudósítója, Roboz István adott hírt elsőként a rendezvénysorozatról, ahol „a népezrek kivétel nélkül mind nemzeti öltözékben" jelentek meg. Jelen voltak az Akadémia küldöttei, Horvátország és a dunántúli megyék képviselői. Előttük először Somssich Pál adott számot arról, hogyan sáfárkodott az emlékműre összegyűlt összeggel

11 és mondott köszönetet az adakozóknak. Ezt az alkalmat használta fel arra, hogy „képekben ragyogó ékesszólásával" - amint Roboz jellemezte - felidézze a régi megyegyűlések világát, azt a hangulatot, amikor „az egyszerű földbirtokos ... a hazának őt illető dolgai fölött szabadon szólhatott". Ezekben a gyűléstermekben „sarjadzott a hazafiúi erény, ott termett a törvény iránti tisztelet, amely alapja a társadalomnak s legbiztosabb védpajzsa az ország fennmaradásának". Podmaniczky Frigyes, aki szintén jelen volt a niklai ünnepségen, naplójában arról számol be, hogy „az egyes nemzetiségek és vallásfelekezetek között testvéries egyetértés volt észlelhető . . . ".'

2 Az egymás után elhangzó pohárköszöntők után Tallián Ede horvát nyelven köszöntötte a horvátországi küldötteket, kiemelve, hogy jelenlétüket úgy tekinti, „mint a két testvérország közti kiengesztelődés zálogát". Az ehhez hasonlóan tömegeket mozgósító ünnepségek i860 tavaszán-nyarán még csak elszigetelten jelentkeztek, de „a nemzeti kultúra védelmét és ápolását is szolgálva . . . politikai demonstrációkká is váltak az abszolutizmus törvénytelenségei ellen",

13 s első fórumai voltak az alkotmányos kormányzáshoz való visszatérés követelésének. A helyzet tarthatatlanságát a konzervatívok is látták, kételyeiket fogalmazta meg Szögyény László emlékirataiban: „...noha nagyon kívánatos is a megyék szervezése, ez a magyarországi régi jogállapot visszaállítása nélkül lehetetlen, mert abszolút kormányforma és megyei élet egymással meg nem fér. De ha megférne is, csupán és egyedül a megyeszervezet visszaállítása sem az általános politikai helyzet javulását, sem a közelégedetlenség megszüntetését létrehozni nem fogja." Szögyény elkerülhetetlennek látja a tanácskozást a császár és „több független, bizalmat érdemlő, illetékes magyar ember között" az osztrák tanácsosok kizárásával.

14 A Szögyény által óhajtott tanácskozás eredményeként született meg az Októberi Diploma

15 néven ismert rendeletgyűjtemény, amelynek szövegét Szécsen Antal gróf öntötte végső formába. Az alkotmányosság, abszolutizmus, centralizáció és föderalizmus elemei keverednek ebben az alaptörvényben, „amelyet megalkotói az udvar és a nemzet kiegyezésének tekintettek s általa Magyarország megnyugtatását ígérték".

16 Az uralkodó továbbra is kezében tartotta a végrehajtó és törvényhozó hatalom irányítását, megígérve, hogy „hatalmát alkot-