Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)
Kaposi Zoltán: A vrászlói uradalom termelése és gazdálkodása a XIX. század első felében
általában ez volt a legjelentősebb tényező. A Somogy megyei mernyei uradalomban 30%,- a Hunyady-uradalomban 50,3",n, 3 a garamszentbenedeki gazdaságban 72% volt ez az arány.' 1 A vrászlói uradalomban ezt pontosan megítélni csak a 19. század közepén tudjuk, okkor az arány 45-50" 0 között mozgott. 5 Uradalmunkban a majorsági gazdálkodás az 1760-as évek körül alakult ki, akkor, amikor a résztulajdonosok felosztották egymás között a birtokot, s mindenkinek magának kellett a megélhetésről gondoskodnia/' Ahhoz, hogy ezen a területen egyáltalán gazdálkodást lehessen folytatni, először is a termelés teréről, a földről kellett gondoskodni. Ezt a vidék leírásánál már említettük, most csak a szántóművelés szempontjából elemezzük. Első adatunk 1769-ből való, amikor is Vrancsics Pál szerződést kötött a szomszédos dédi lakosokkal az ún. cebehidi berek kiirtására.' A területnyerési folyamat ekkor kezdődött, s lényegében az 1830-40-es évekig tartott. Egy 1784-es összeírás szerint a 15 évre bérbe vett birtokrészen 211 hold szántót és 35 hold rétet irtatott ki. 8 1819-ben Vrászlón, Pathon, Simonyiban a szántók és rétek terjedelme 1075 hold volt, 11 1830-ban pedig - igaz, Gardospusztával együtt már egyedül a szántók terjedelme 2035 holdnyi. 10 Az 1934-41 közti uradalombővítéssel jelentős terület került ide, s ez azt eredményezte, hogy 1848-ban az uradalom 4643 hold szántóval és 2537 hold réttel rendelkezett, ami az összterületnek 40,4° o-át tette ki. 11 A szántók és a rétek minősége változó volt, a 7180 holdnak 31%-a első, 38%-a második és 31° (r a harmadik osztályba soroltatott. 12 Emelte a föld értékét, hogy általában nagy, és egy tagban álló területből állt. 13 A szántó és rétterület 1848-ban az összes allodiális föld értékének 28,3%-át tette ki. 1 ' 1 Változást figyelhetünk meg a művelési rendszerben is. A 18. század vége felé az uradalom kétnyomásos gazdálkodást folytatott, ezt bizonyítják a megmaradt conseriptiók, vagy akár Vályi András lexikonjára is utalhatunk. 15 A vetésterületben találhatók ugyan tavaszi vetésű növények is, mint pl. a zab, kukorica, de azt kell megállapítanunk, hogy ezek az eredendően tavaszi növények még nem feltétlenül jelentik a háromnyomásos gazdálkodást, sokkal inkább egyfajta relatív földbőségről beszélhetünk. Biztosan tudjuk, hogy 1822-ben már a háromnyomásos rendszert alkalmazta az uradalom. 10 Az 1840-es években tűnik fel - minőségi elemként - az ugarnyomás. Egy 1846-os adat szerint az ugar ekkor az össz-szántóhoz viszonyítva annak 27°, o-át tette ki, ezt a 27%-ot 100%-nak véve ennek mintegy 12%-ában takarmánynövényeket vetettek, ez konkrétan 70 holdat jelent. 17 A termékszerkezetben is változást látunk. A vizsgált korszakban kétféle növényt termesztettek az uradalomban: a kalászosokat és a kapásokat, s ez egyben fontossági sorrend is. A gabonaféléken belül a 18. században a legfontosabb növény a rozs. Jelentőségét a sovány talaj és a növény igénytelensége adja. 10 Nemcsak ezen a területen elsődleges a termelése, hanem más uradalmakban is, 10 sőt Gaál László azt írja, hogy a „kenyérgabona-félék közt jóformán a búzával egyenrangú mértékben, ha nem nagyobban termesztették a rozsot". 20 A 18. század nyolcvanas éveiben az elvetett terület 60-70%-át, 21 1822-ben 75%-át, 22 1832-ben már csak 45%-át tette ki a rozzsal bevetett terület, 23 míg 1846-ban mindössze 15% ez az arány. 2/1 A húszas évektől már külön őszi és tavaszi rozst is vetettek, ennek kb. 70%-a volt őszi vetésű. 2 '
