Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)
Reőthy Ferenc: Fejezetek a dél-balatoni borvidék XVIII-XX. századi történetéből
a 13. és a 14. században szőlészettel és borászattal foglalkozó vincellérek, kulcsárok és pincemesterek laktak. Bábonyban (Nagybábony) királynéi vincelléreket, Berényben (ma Nagyberény) királynéi kulcsárokat, pincemestereket találunk. A már említett Türk faluban 1229-ben a királynak is volt birtoka. Magát a falut is ,,Kiralturky"-nak nevezték. A falu északi része volt a tihanyi apátságé, a déli részén pedig a fejérvári prépostságnak is voltak birtokai.8 4. Szőlőtermesztésünk a XVIII-XX. században A nyomasztó és hosszú ideig tartó török uralom után hihetetlen akaraterővel fog hozzá jobbágyságunk a sok helyen parlagon fekvő szőlők és szőlőföldek felújításához. A földesúr is mindent megtett, hogy jobbágyai minél nagyobb kedvvel fogjanak ehhez a munkához. Az egyházi és a világi földesurak már a XVII. század végén tizenegy évi mentességet adtak a dézsmafizetés alól a szőlőbirtokosoknak a szőlők „építésére", telepítésére. A XVIII. század elején hét, a XIX. században átlag hat év volt a mentességi idő. 21 ' Ha figyelemmel kísérjük az Árpád-kortól egészen a török hódoltság végéig kiadott okleveleket, majd urbáriumokat és az összeírásokat, azt kell tapasztalnunk, hogy a XVII. század végi, 1695. évi összeírásban megtaláljuk jó néhány olyan település nevét, amely már az előző századokban is kitűnt bortermelésével. Balatonberénynek ebben az időben 55 kapás szőlője volt. Csehiben ekkor kezdték telepíteni és művelni a szőlőket. Balatonszárszónak 50, Balatonszemesnek 37 kapás szőlőjét művelték a jobbágyok. A szemesick ezenkívül az elhagyott Őszöd határát is művelték. Szólád 76 kapás szőlőjével előkelő helyet foglalt cl a környező, hozzá hasonló nagyságú falvak közt. Csepely, melyet nemrégen népesítettek be, 45 kapás szőlőt tudhat magáénak. Gomba elhagyott falu három kapás szőlővel rendelkezett. Gyugy falu, mely a középkorban is híres volt szőlőtermesztéséről, 39 kapányá szőlőjéről megjegyzik, hogy „szőlője jó". Kéthely 86 kapás szőlője ekkor még a Sankó családé. Kisberény négy kapás szőlője „jól termő", és megfelelően művelik. Látrány, mely a Széchenyiek birtoka, 57 kapa szőlője „jó". A lakosság használta, illetve művelte a Sárkányféle Halyagos, a Bárány család viszi, Morócz nemes Rád nevű puszta helyeit. Magyari 32 kapás szőlője ekkor a Sankó családé volt. A Széchenyiek tulajdonában levő Marcali a környék legnagyobb szőlőterületével dicsekedhetett: 147 kapás szőlője volt. A Széchenyi család Marcalival együtt használta még a Jankovics-féle Szüncsent és Létát, a Szarkaházi-féle Zsitfát és a Horváth-féle Horvátkút nevű elhagyott helyeket is. Öreglak szőlője „jó". A szőlőt nemrég kezdték művelni. 59 kapás „jó szőlő"-je volt Sári nevű településnek. Somogyvárnak 32 kapás szőlőbirtoka volt, melyet ebben az időben kezdtek művelni. A település a Széchenyiek birtoka. Somogyszentpál Varjaskérrel együtt 55 kapás szőlővel rendelkezett. Szőlősgyörök népe 42 kapás szőlője mellett a Jankovics-féle Tömörd és Szőlőst és a Bárány-féle Boglár nevű elhagyott helyeket is használta. Teleki nevű községet nemrég telepítettek be. A nagy múltú szőlőkultúrával rendelkező helység 33 kapás szőlője „igen termékeny". 30
