Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Ember Győző: Magyarország lakossága a XVIII. században (Első rész)

Fiume 5 70a Várasd 5 COG Kapronca 3 4°o Zágráb 2 900 Károlyváros 2 800 Pozsega I 900 Körös I 700 Buccari I 500 E városok népessége feltehetőleg 1720 körül is kisebb volt a magyarországi és erdélyi városokénál.

13 A népsűrűség A történeti Magyarország abszolút és relatív népességének 18. századi alakulását egyes vonatkozásokban mutató fenti adatokat ki lehet egészíteni még a népsűrűségre, vagyis az 1 négyzetkilométerre eső lélekszámra vonatkozó adatokkal is. A közel másfél százados török hódoltság egyik következménye az lett, hogy a 18. század elején az ország népsűrűsége igen változatos képet mutatott. Acsády Ignácnak a Statisztikai Hivatal többször idézett kötetében közölt számításai szerint 1720 körül az anyaországban 1 négyzetkilométeren 8,5. Erdélyben pedig 13,3 személy lakott, ami igen gyér népsűrűségnek mondható. Ez a gyér népesség nem egyenletesen oszlott meg az ország különböző részei között. A török által hódoltatott területeken, az egész Alföldön, valamint a Dunántúl keleti és déli megyéiben a Balaton vonaláig 1 négyzetkilométerre 5 lélek sem jutott. Sáros megye kivételével az ország északkeleti része sem volt népesebb. A Dunántúl és a Felvidék egyes nyugati vagy nyugatibb megyéiben: Vasban, Sopronban, Győrben, Pozsonyban, Nyítrában és Hontban 20 fölött volt a népsűrűség, az anyaország maximumát 26-tal Sopron érte el. Erdélyben a Királyföld egyes székeiben még ennél is sűrűbb népesség lakott, Szerdahely szókben 31, Szeben székben 29 lakos jutott 1 négyzetkilométerre. A horvát-szlavóndalmát királyság és a katonai határőrvidék népsűrűségi adatait 1720 körül nem ismerjük, ezekre csak az 1787-es népszámlálás adataiból következtethetünk. A természetes népszaporulat, valamint az a nagyméretű népmozgalom, amely belső vándorlás és külső bevándorlás formájában szinte az egész 18. századon át, főleg azonban a század első és második harmadában lezajlott, az országnak nemcsak lélekszámát növelte meg tetemesen, hanem népsűrűségét is gyökeresen megváltoztatta. A század utolsó évtizedeiben a történeti Magyarországon az átlagos népsűrűség 29 volt, ennyi lakos élt 1 négyzetkilométernyi területen. Az ország egyes részeiben különbözött a népsűrűség. Anyaországban 31 Erdélyben 24 Horvátországban 39 Szlavóniában 29 Határőrvidéken 21