Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 19. (Kaposvár, 1988)

Ember Győző: Magyarország lakossága a XVIII. században (Első rész)

A háztartások helyesbített számát véve alapul állapította meg Acsády az adózó népesség lélekszámát. Mégpedig úgy, hogy a háztartások számát 6-tal megszorozta. Az eredmény: Magyarországon 1655430 adózó személy Erdélyben 795 420 adózó személy Összesen 2450850 adózó személy Az adózók lélekszámához Acsády hozzáadta az összeírásokban nem szereplő nemesség, papság és zsidók általa meghatározott alábbi lélekszámát: Magyarországon 90 947 nemes, pap és zsidó Erdélyben 10 801 nemes, pap és zsidó Összesen 101 748 nemes, pap és zsidó Ezt és az előző lélekszámot összeadva állapította meg Magyarország és Erdély 1720 körüli egész népességének a lélekszámát, az alábbiak szerint: Magyarországon 1 776 377 lélek Erdélyben 806 221 lélek Összesen 2 582 598 lélek Ebben a számban az össze nem írt Bánát népessége is szerepelt, amelyet Acsády kereken 30 000 lélekre becsült. Eszerint tehát Magyarországnak és Erdélynek a horvát-szlavón-dalmát királyság, továbbá a horvát-szlavón katonai határőrvidék, valamint az elzálogosított szepesi terület nélkül, a pragmatica sanctio idejében, kereken 2 600 000 lakosa volt. Ezt a népességszámot történetírásunk és közvéleményünk is hosszú időn át elfogadta, és ehhez mérte az ország népességének alakulását egyrészt a 16. és 17., másrészt a 18. században a II. József alatti népszámlálásig, amelynek adatait már Acsády is összevetette az általa megállapított 1720 körüli adatokkal. Az összehasonlítás szerint Magyarország és Erdély népessége 1720 és 1787 között, tehát 67 év alatt, így alakult: 1720. 1787. Magyarország 1 776 377 6 467 829 Erdély 806221 1440986 Összesen 2 582 598 7908 815 Az 1787. évi fenti adatokban a visszakerült szepesi terület és a visszacsatolt Bánát népessége benne van, a horvát-szlavón-dalmát királyságé és a katonai határőrvidéké nincs. A Partium 1787-ben nem Magyarországhoz, hanem Erdélyhez tartozott.