Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai (Horváth Márk szigeti kapitány levelezése Nádasdy Tamás nádorral és szervitoraival) (1556-1561)

109­Sziget, 1561. május 4. Nádasdynak Bálint deákra vonatkozó érdeklődésére a következőket jelentheti: Volt egy hitvány szolgája, aki mindenével rendelkezett, amit csak bírt („az my kewés wolth, myndenemmel ew byrtt”), ez közösködött Bálint deákkal. Egy ízben pénzt vitt fel Körmend­re, amiből utóbb sok hiányzott („héa len”): az aranyból háromszáztizennyolc, a tallérból öt­száz, a fehérpénzből háromszáz forintnyi. Erre megírta Szigetbe, hogy fogják meg az illetőt, s amikor visszaérkezett oda, kivallatta őt. Embere beismerte, hogy az apró pénznek száza és az egyéb pénzből is valami Bálint deáknál van, akivel közösködött. Mivel csakhamar meghalt, többet nem tudhatott meg tőle; a többi pénze mind odalett. Az ő pénzével keres­kedtek, Bálint deák volt az egyik orgazdája („egyk orh kazdám ew wolth”), amit nem ta­gadhat, hiszen még utóbb is hoztak neki Bálint deák házától marhát. Egyszer Bécsből is meg­írták neki, hogy szolgája, Bálint deák hamis pénzzel („ál pénzel”) kereskedik, s ha megint felmegy oda, lefogatják. Mivel addig valóban az ő levelével kereskedett, elvette tőle azt, azóta semmi köze hozzá. Jelenti még, hogy Bálint deák Farkasith kapitánysága idején is váltott aranyakat valami hitvány pénzre, amit Bátán vertek; ilyen gazember Bálint deák. (M.) OL E 185. Nádasdy cs. lt. Misszilisek. Horváth Márk levelei; kivonata (első személyben): Szigetvári várkapitányok levelezése 101. 1. B) Csányi Ákoshoz, Nádasdy javainak kanizsai preíektusához 110. Sziget, 1556. április 27. Nyugtatja Csányit, hogy azt az 1600 forint ára aranyat, amit kálmáncsehi Szabó Mi­hály és Geletics György által neki két zacskóban küldött, április 26-án megkapta. Ui.: Van egy török foglya, aki Szent György napján [április 24-én], húsz napos út után érkezett Törökországból, s azt meséli, hogy Szkopjének, ennek a régi törökországi vá­rosnak a lakossága úgy elszéledt, hogy a nyoma is alig látszik („Therek orzágba egy régy váras, Izkopya a newe, el séleth myndenestewl, hogy mégy a fa hegy sem láthcyk”). Kéri Csányit, hogy sem ő, sem pedig Térjék ne nehezteljen rá, ha az utak veszélyessége miatt („az útnak zarosága thétety velem”) hozzájuk küldi Nádasdyhoz és őfelségéhez intézett le­veleit. Figyelmezteti, hogy a hírek szerint valami rabló igyekszik oda [Kanizsa tájára]; vi- gyáztasson rá. Kéri továbbá Csányit, hogy két aranyos sisakot hozasson neki; az árukat majd megadja neki. (M.) OL E 185. Nádasdy cs. lt. Misszilisek. Horváth Márk levelei. in. Sziget, 1558. szeptember 14. Megkapta Csányinak Karosy Ferenc ügyében hozzá intézett levelét. Mint azt Szele Jakabnak is megírta már, Sennyei figyelmeztette őt, hogy Karosy azért maradt vissza Szige­ten („ett”),1 mert meg akar házasodni („meg akarna newzny”), s mivel odafenn is van fe­lesége, megkérte őt, hogy amennyiben valóban megnősülne, fogattassa el. Miután Karosy új feleségével elhálta az új nászt („hog itt feleségéuel el hált”), másnap elfogatta és vasra ve­rette. Ahogy már Szelének is jelezte: mivel Karosyt Sennyei meghagyásából („hagyományá­ból”) fogatta el, ha Sennyei erre parancsot ad neki, akkor is elbocsátja, ha egyébként halált érdemelne („ha nem twdom mynémew halálra való volnays”). ö Nádasdy olyan köteles szolgájának érzi magát, mintha annak kenyerét enné, s sem szolgáinak, sem jobbágyainak nem kíván véteni, azt azonban visszautasítja, hogy Csányi [ez üggyel kapcsolatban] felhány-

Next

/
Oldalképek
Tartalom