Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai (Horváth Márk szigeti kapitány levelezése Nádasdy Tamás nádorral és szervitoraival) (1556-1561)
11-én azzal torolta meg a szekszárdi bégnek a magyar adóztatást akadályozó intézkedéseit, hogy annak szeme láttára felprédáltatta a vár alatt fekvő mezővárost.124 A Horváth Márk szigeti kapitányságáról elmondottakból egy általánosítható tanulságot azonban mindenképpen leszűrhetünk: azt, hogy törökkori végvári kapitányainknak mérhetetlenül sok olyan - tulajdonképpen nem is rájuk tartozó - szervezési feladatot kellett ellátniuk, amely akadályozta őket katonai feladataik hatékony ellátásában. Ennek okán azonban nem kevesebb, hanem éppen ellenkezőleg: még a korábbinál is nagyobb tiszteletet és elismerést érdemelnek az utókortól. * Az alábbiakban Horváth Márk azon leveleit adjuk közre kivonatban, amelyeket szigeti kapitánysága idején intézett Nádasdy Tamás nádorhoz és annak szervitoraihoz, függetlenül attól, hogy Szigeten vagy másutt keltek-e s megjelentek-e már nyomtatásban vagy pedig sem. Ezt a gyűjteményt a bécsi központi levéltárak, illetve a most Lőcsén őrzött nagyőri családi archívum anyagából minden bizonnyal jócskán ki lehetne bővíteni, sőt a magyar levéltárakban - így például magában a Nádasdy-misszilisek közt is - találunk más címzettekhez (pl. Ferdinánd királyhoz vagy Zrínyi Miklós dunántúli főkapitányhoz) intézett levelét is. A bécsi és a szlovákiai anyaghoz azonban eddig nem tudtunk hozzáférni, az itthon található levelek feldolgozásától pedig azért tekintettünk el, mert a Nádasdyhoz intézett levelekhez képest új mozzanatokkal nem szolgálnak, és egyébként is szerencsésebbnek látszott Horváth tevékenységét egy reláción belüli tükröződésében - tehát egy zárt egységen belül - megvizsgálni. A leveleket kivonatosan közöljük. Elsősorban azért, mert véleményünk szerint az írásbeliség tömegessé válásának időszakában - tehát legkésőbb 15 50 után - nincs sok értelme a szó szerinti, még kevésbé a betűhív közléssel bajlódni. Tapasztalataink szerint ugyanis a ráfordított energia és terjedelem közel sincs arányban az eredménnyel. Regesztáink - a formai elemek (a salutatio, a szolgálatajánlás, az üres köszönetek és a záradék) kivételével - az eredeti minden közlését tartalmazzák, beleértve azokat is, amelyek az olvasóra sztereotípiaként hatnak (a fizetés elmaradása, a vár felszerelésében tapasztalható hiányosságok stb.). Bár az nemcsak a latin, hanem a magyar nyelvűeknél is nehéz feladat, a lehetőségekhez képest követni igyekeztünk az eredeti fordulatait és szóhasználatát is; ahol ettől kénytelenek voltunk eltérni, ott zárójelben szószerint adtuk a szöveget. Az általunk eszközölt szövegkiegészítéseket szögletes zárójellel jelöltük, ha olvasati vagy értelmezési problémánk volt, vagy önmagában nem tűnt elég világosnak, azt számos jegyzetben jeleztük. A kivonatok végén, zárójelben található „L” vagy ,,M” betű azt jelzi, hogy a levél eredetije latin vagy magyar nyelvű-e. Mivel e leveleknek nincsenek diplomatikai tanulságai - mindig papírra íródtak, mindig gyűrűspecséttel vannak lezárva, a címzés nem tartalmaz értékelhető információt, a levelek gyakorta változó íróit viszont nem tudjuk személlyel azonosítani -, az erre vonatkozó megjegyzéseket helykímélés végett elhagytuk. A levelekben található hely- és személynévanyagot mutatókba gyűjtöttük, kiegészítvén azokat a legfontosabb információkkal (helyneveknél a megyebesorolás, személynévnél a legfontosabb tisztségek). Zárójelben betűhíven közöltük 74
