Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai (Horváth Márk szigeti kapitány levelezése Nádasdy Tamás nádorral és szervitoraival) (1556-1561)
Bár semmi sem szavatolja, hogy a forrásból, amelyből adatainkat vettük, további lapok nem hiányoznak, az előbbi tételekkel kiegészített kiadási összeg - 3970 forint 45 dénár - elfogadhatónak tűnik, hiszen a vár gazdálkodása az előző évben is nyereséges volt: akkor is körülbelül annyi (739 forint 25 és 1/2 dénár) maradt, mint amennyi a bevétel és a feltételezett kiadás különbsége (609 forint 98 dénár). Ilyen körülmények között a kamarai biztosok legfeljebb a legújabban meghódított Dráván-túli birtokokról befolyt ni, valamint a malmok után szedett 69 forint „eltulajdonításával” vádolhatták Horváthot, ami a bevételekhez képest elenyésző összegnek mondható. A kor árviszonyaiban járatos olvasót bizonyára meglepi, hogy a tiszttartó 1500 forintot számolt el a kapitány évi fizetéseként. Ez a hatalmas összeg azonban - amelyért a korban akár egy kisebb uradalmat is zálogba lehetett venni96 - ne tévesszen meg bennünket, hiszen abból Horváthnak nyilván meghatározott számú katonát kellett tartania.97 Hogy mennyit, azt sajnos nem tudjuk. A korabeli főtiszti fizetések és kiadások ismeretében azt azonban biztosra vehetjük, hogy inkább ráfizetett a dologra, semmint nyert azon. E feltételezés egyébként arra is magyarázatot adna, hogy a kiadások közül miért hiányoznak a zsoldra fordított összegek. Bárhogy lett légyen is a dolog, annyi mindenesetre bizonyosnak mondható, hogy a szigeti várbevételek még akkor is csak az ott állomásoztatott katonaság zsoldjának csekélyke töredékét fedezhették volna, ha azokat az utolsó dénárig erre a célra fordítják. Figyelmen kívül hagyva itt, hogy a magyar végvári katonák ritkán kaptak teljes évi zsoldot, meg azt, hogy Szigeten olyan egységek is állomásoztak, amelyeknek tagjai másunnan húzták fizetésüket,98 200 lovas és 600 gyalogos zsoldja — havi 3, illetve 2 forintjával számolva - 21 600 forintra, tehát az 1559/1560-as várbevételnek csaknem négyszeresére rúgott. Nem csoda hát, hogy Horváth minden terjedelmesebb levele telve van a zsoldfizetés elmaradása, illetve a zsoldhátralék halmozódása miatti panaszokkal. Erre vonatkozó sorai szinte már sztereotípiaként hatnak, ami azt is elárulja; a kapitány maga sem bízott benne, hogy az uralkodó vagy a nádor orvosolni tudja panaszait. Katonáit azzal igyekezett Szigethez kötni, hogy részt biztosított nekik az általuk behajtott adókból és a hadizsákmányból,99 s - nem utolsó sorban - azzal, hogy elnézte nekik, ha a védtelen parasztnépen élősködtek, azt fosztogatták. Bizonyítékaink vannak ugyanis rá, hogy a hódoltságban nemcsak a Horváth által vádolt Zrínyi, hanem az ő emberei is haramiaként viselkedtek.100 Horváth a várbevételekből márcsak azért sem enyhíthetett katonái fize- tetlenségén, mert azokat még a zsoldfizetésnél is fontosabb célra, a vár helyreállítására fordította. Egy kapitány, ha feladatait illúziómentesen átgondolta, csakis így dönthetett. Katonái ugyanis hiába fenyegették azzal, hogy elhagyják, ők is, Horváth is jól tudta: járandóságukat másutt sem kapják meg rendszeresebben, s — másutt sem remélhetvén könnyebb megélhetést - beletörődnek sorsukba, a várfalakon és védműveken viszont ilyen, mindennap fenyegetett várban nem szabad és nem is lehet spórolni. Abból, hogy Horváth sokszor részletesen és látható kedvvel számol be Nádasdynak építkezéseiről, úgy tűnik, hogy szenvedélye volt a fundálás. Már első kapitánysága idején is igazított valamicskét a város és a vár egyikmásik pontján,101 komolyabb erődítési munkákhoz azonban csak második kapitánysága idején foghatott hozzá. Az 1556-os ostrom során nagyon megrongálódott 68
