Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)

T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón - Somogy megyei példák alapján (Második rész)

szem, ennek felismerése és megismertetése e tanulmány egyik legfontosabb tanulsága.

Négy dél-somogyi település életét követtük nyomon és 4, egymástól lényeges vonásokban eltérő, a környezetükből kiemelkedő kisváros külső és belső átformálódásának lehettünk tanúi. Barcs esetében a kedvező földrajzi fekvés volt a domináns, a fő alakító tényező. De nagyon sokat segített az is, hogy ezt néhány tőkével és összeköttetéssel rendelkező nagybirtokos, ipari és kereskedelmi vállalkozó felismerte. E kisváros összekötő szerepét kell kiemelnünk, hiszen a különböző típusú gazdaságok: Szlavónia, Magyarország és a ,,kók országút”, a folyamok hajói révén távolabbi területek produktumainak is közvetítőjévé vált, keletre és nyugatra egyaránt. Problémái: az esetenkénti és hirtelen fellépő munkanélküliségek, a béremelés érdekében a századfordulótól megélénkülő sztrájkharcok stb. egy gyorsan fejlődő kisváros modern és megoldásra váró kérdései voltak.

Hasonló nagyságú, bár lélekszámúban a századfordulóra már Barcstól lemaradt település Nagyatád, amely egy viszonylag zárt vidék belső központjaként elsősorban iparát, annak is kisipari ágazatát fejlesztve viszonylag konzervatív, befelé tekintő világot épített ki önmagában. Ezt a zártságot más irányban oldotta fel a határában élő uradalom gazdasági cselédségének e településhez tartozása és más, oda települt s a társadalmába beleépült intézmény vagy szerv (ferences zárda, méntelep stb.) közösséget formáló hatása.

Ismét más típust képvisel Szigetvár, amelyet hajdani múltja, annak dicsősége, a közösség igazsága egy majdnem kilátástalan évszázados perbe vitt bele földesurával, amelynek során megtépázták, össze akarták törni a városi közösségtudat erejét, megbontották együvé tartozásuk érzetét. A hajdani virágzó mezőváros elsősorban a vasúti közlekedés iránya miatt eljelentéktelendő szerepe, továbbá egyéb, gazdasági fejlődését késleltető tényezők folytán - háttérbe szorult a kisvárosi ranglétrán, saját múltjához képest visszafejlődött. Továbbra is központ maradt ugyan, de e szerepkörében első helyen a régi dicsőség emlegetése, ápolása állott. Nincs nyoma annak, hogy az uradalom bármilyen formában is beleépült volna a városka társadalmába. Az a feszültség, amelyet a hosszan elhúzódó úrbéri per a városi közösség tudatában keltett, sokáig korlátozta gazdasági fejlődését, ugyanakkor azonban megteremtett egy, a modern ipar alapját képező elszegényedett, talaját vesztett réteget. Szigetvár nemcsak a feudalizmusban volt „renitens” város, amelyet a földesúr érdekének védelmében katonasággal kellett „megfékezni”, és megnyomorítani, - a kapitalizmus idején gyáraiban és kézműipari műhelyeiben jó talajra találtak a baloldali eszmék. Munkásságának megmozdulásai más karaktert adtak e város arcának, mint amilyen a másik két településé volt.

A megyeszékhely: Kaposvár fejlődése volt a legszembetűnőbb, nemcsak azért, mert a legnépesebbé vált ás rangja iszeriot is város, hanem azért is, mert külső képében is teljesen átalakult. Eltűnt a sártenger, amely Szigetvár nagyvásárterén még a századforduló után is gondokat okozott, és amely Nagyatád városi közlekedésében is komoly problémaként jelentkezett. Az uradalom, amely harapófogóba fogta a várost, súlyos ezrekért átengedte disznóólait, cselédházait, libaúsztatóit, s ezeken a területeken vasútállomás, igazságügyi palota, postapalota, MÁV internátus stb. épült. A századfordulóra egy rendezett utcájú, „virá320