Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón - Somogy megyei példák alapján (Második rész)
lentős szerepet játszott. Az 1553 főnyi lakos a város akkori lakóinak, kereső népességének közel a felét jelenthette. Ugyanakkor megtaláljuk Kaposváron a takarékpénztárat, a zálogkölcsönző intézetet, a segélyegyletet és a bankot is. A kereskedők száma 250 fő volt, s ebiből 113 volt az önálló vállalkozó. A gabona- és lisztkereskedők mellett a rőfös, a bőr- és a vegyeskereskedő tarthatott több alkalmazottat. A városnak ez a struktúrája már arra mutat, hogy a kereskedelemnek is fontos szerep jutott Kaposvár életében. Az iparon belül egy gazdasági gépgyár, likőr- és szeszgyár, 3 gőzmalom került feljegyzésre, de az iparosok zömét cipészek, asztalosok, kőművesek, lakatosok, kovácsok és szabók adták. Látogatottságát mutatja, hogy 5 vendéglőről emlékezik meg ez az összeírás, amelyben 28 alkalmazott dolgozott.84 Ezek után vizsgáljuk át azokat az adatokat, amelyek korszakunk végén mutatják be Kaposvár társadalmának fejlődését. A mezőgazdasági lakosságról már tettünk említést. Az iparon belül a kisiparosság változatlanul erős, és úgyszólván minden iparágat képvisel. A kisiparosoknak 9 egyesülete, egylete működött a századfordulón, s a munkások közül a szabók, a nyomdászok, a famunkások, a festőmunkások, a vas- és fémmunkások, továbbá a cipészmunkásoknak külön szakcsoportja volt. Érdemes áttekintenünk a gyárakat és ipartelepeket, amelyek az ipari címtárakban szerepelnek. A kaposvári vasöntöde és gépgyár 95 munkással, 65 lóerős gépparkkal dolgozott 1912-ben. A kő-, föld- és agyagiparban 4 téglagyár és egy azbesztgyár került feljegyzésre, amelyekben összesen 420 munkás és 88 lóerős géppark dolgozott. A faiparban mindössze két üzemet találunk: egy cirokseprő és szalmahüvely-gyárat és Mayer Vilmos kocsigyárát, összesen 40 munkással. A fonó-szövőiparban Szalóki Sándor műszövő 8 munkással dolgozott. A ruházati- és papíriparban nem találunk gyárüzemet, az élelmiszeriparban a cukorgyáron kívül a Kaposvári Gőzmalom Rt. és Krausz Mór sörgyára került említésre, amelyekben összesen 809 munkás dolgozott, és 1007 lóerős géppark működött. A vegyiparban 2 kelmefestő, 1 olajgyár és 1 szappangyár összesen 49 munkást alkalmazott és 112 lóerős gépparkot használt. A nyomdaiparban 2 nyom- davállalat 46 munkással és 14 lóerős gépparkkal dolgozott. Számításaink szerint 1500 körüli munkás és 13 34 lóerős géppark jelentette ekkor Kaposvár gyáriparát. A közép- és kisüzemek domináltak, 200 főnél többet alkalmazó vállalat mindössze egy volt, a cukorgyár, amely a kampány idején 800-nál is több munkást foglalkoztatott.85 A város kereskedelme is szervezett; a Kaposvári Kereskedők Egyesületén kívül az Alkalmazottak Országos Szövetségének is volt itt helyi egylete. 12 bank, takarékpénztár, illetve önsegélyező szövetkezet a városra és a megyére kiterjedően a hitelélet élénkségét mutatja. A különböző társadalmi osztályoknak különböző egyletei és körei működtek a városban, gazdasági, politikai, kulturális, zene és dalagyasületeik, sport és jótékonysági egyletek. A világháború kitöréséig 91 egylet volt a városban.86 A város fejlődésének egyik legérdekesebb mutatója az, hogy 1881-ben 918 házban 9571 lakos élt, akiknek zöme magyar volt, de 78 „külföldi” anyanyelvűt is számon tartottak. Az első viílágjháború előtt 3940 épület állott a városban, amiből 2146 volt a lakóház. Ezekben 23 528 polgár lakott, további 696 katona pedig kaszárnyákban nyert elhelyezést.87 Ezek a számok önmagukban is sokat mondanak a megyeszékhely gazdasági és társadalmi fejlődéséről. 318