Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 18. (Kaposvár, 1987)
T. Mérey Klára: Városiasodó településtípusok a századfordulón - Somogy megyei példák alapján (Második rész)
5 ezer főt. 1909-ben, nagyközséggé nyilvánításának évében 75 ezer korona állami egyenes adót fizetett.56 Ugyanakkor meg kell említenünk azt is, hogy Barcs a hazai munkásmozgalomban is igen korán jelentős szerephez jutott. A Munkás Heti Krónikában több korai tudósítást találunk Barcsról. Munkásainak sztrájkjai nemcsak a megyében, hanem országosan is felhívták rá a figyelmet. Barcs elsősorban kedvező fekvésének és az ezt felismerő ügyes iparpolitikának köszönhette azt, hogy élénk forgalmú ipari és kereskedelmi központtá tudott válni. Ebben nagy szerepe volt a Széchenyi családnak, amelynek egyik tagja: Széchenyi Pál éppen a század 80-ias éveiben a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi miniszteri tárca birtokosa volt. Ha a 2. sz. grafikonunkon megvizsgáljuk a századforduló népszámlálási adataiból kibontakozó foglalkozási szerkezetet, akkor kitűnik, hogy Barcson - bár igen fejlett volt az ipar, — a kereskedelem és a közlekedés adott kenyeret a lakosság legnagyobb rétegének, és e két utóbbi foglalkozási kategóriába soroltak száma még a századforduló után is erősen növekvő tendenciát mutatott. A városiasodás mértékét jelző „házi cseléd” és „egyéb” kategóriába soroltak viszonylag alacsony, ugyanakkor a mezőgazdasági és ipari napszámból élők növekvő aránya már jelzi e településnek átalakuló társadalmi képét. Ugyanakkor a város külső arculata is megváltozott. 1880-ban 309 házban élt 3080 lakos (polgári népesség), a világháború küszöbén viszont 708 házban 6415 fő lakott.57 E házak között már emeletes, díszes épületek is találhatók, a nagyközség külső formájában is kiemelkedik környezetéből, megoldotta villany- világítását, telefonhálózata a stájerországi távbeszélő hálózatba kapcsolva, elér hozzá a nagyvilág minden híre. Hitelszövetkezetei, hajó- és vasútforgalma mellett ott találjuk - szomorú ellenpontként - járványkórházát és a nagyvállalatok által építtetett munkáskaszárnyákat. Nagy az ingázás a községekből is. 1913-ban pl. Drávapálfalvából bejáró munkások közül ötvenen kértek építkezési területet Barcs képviselőtestületétől. Ekkor a Barcson gabonát rakodó munkások számát a sajtó 600 főre becsülte.58 Az 1890-es évektől nyomda volt a városban, és 1895-1912 között Barcs és Vidéke címen önálló hetilap tájékoztatta az olvasókat a település és a nagyvilág legfrissebb híreiről . . . Nagyváros en miniature ... Ismét más a jellege Nagyatádnak. A polgári népesség növekedése itt sokkal kisebb mértékű, mint Barcson, de egyenletesen emelkedett 1890-ig, majd egy kis megtorpanás után 1900 és 1910 között ismét meredekebben ívelt felfelé a népességszám növekedését jelző görbe. A mezőgazdasági lakosság aránya fcb. megegyezik Barcséval. A határ itt is, akárcsak Barcson, hozzáférhetetlenné vált a paraszti lakosságjszámára. Csuzy Pál örökösei 1856-ban eladták birtokukat, és az uradalom azt követően többször is gazdát cserélt, amíg a század végén Lelbach Keresztély tulajdonába jutott. A nagyatádiak részesedése azonban határukban változadanul nagyon kicsi, az uradalom foglalja el a határ nagyobbik részét. Az 1890-es években készült felméréskor Meller Manó tulajdonában volt Nagyatád határában 3234 kát. hold terület, vagyis a nagyközség 1900-ban feltüntetett határának 66%-a.59 Az 1911- ben készült gazdacímtár szerint Nagyatádon Lelbach Keresztély volt a főbirtokos, 3199 kát. holdja volt; az uradalmi birtok a határnak változatlanul 66%-át alkotta.60 308
